XVI.rész – Függő

2013.augusztus 21. (hétfő)

Justin többször is keresett, de bennem túl nagy a fájdalom, nem voltam képes arra, hogy lássam, pedig hiányzik, annak ellenére is amit tett. Lil-el napi szinten beszélünk és néha el is jön megnézni, hogy hogyan vagyok. Apám folyamatosan küldi a hülye ajándékait, nem győzöm visszaküldeni őket. Elkezdtem füvezni, elkell lazítanom magam s ez máshogy nem menne, tudom, hogy helytelen és nem vagyok rászokva, csak kell. A szobámba állva, kinyitom az ablakot és megtekerek egy cigit, meggyújtóm és mélyen beszívom, lent tartom egy keveset aztán kifújom, olyan, mint ha minden egyes szívásnál eltűnnének a dolgok és csak a jó veszi át a helyét

- Nem hiszem el, Kate! Már megint füveztél? – Mandy ideges , nagyon, nem díjazza ezt az egészet, szerinte csak egy wellness hétvége kellene és jobban lennék, téved.

- Értsd meg, hogy máshogy nem megy, nem tudom leküzdeni azt ami bennem van!

      - De igen! Egyszer már segítettem, ha hagynád, most is tudnék! Ne tedd tönkre magad!

Madaline Silverman:

Egyszerűen nem bírom őt lebeszélni, fáj őt újra összetörtnek látni. Eltaszít mindenkit, magába fordult, szerintem ezt csak egy ember tudná helyrehozni, az pedig Justin. Nem mondom, hogy szép dolog volt amit ő tett, ám semmi kétségem afelől, hogy ő nem érez semmit Kate iránt. Csak tőle tudok segítséget kérni, még Lil sem tudta lebeszélni, attól félek, hogy elfogja tüntetni magában az érzelmeit és teljesen megfog változni. Ezt már pedig nem akarom, sürgősen segítség kell, addig kell leállítani, amíg rá nem szokik erre a szarra.
- Justin?
- Mandy, minden rendben?
- Nem, semmi sincs rendben! Kate, Kate füvezni kezdett és sehogy sem tudom őt leállítani! Csak te tudsz rajta segíteni, hidd el nekem, hogy szeret téged és tudom, hogy te is őt, ezt bebizonyíthatod, ha most azonnal idejössz és segíted őt összekaparni! – leteszi a telefont és szerintem már elindult idefelé.

Katherina Rider:

Még sosem szívtam semmit, fűn kívül, nem is szeretnék, ez a cucc eléggé eltud vinni egy másik helyre, az én világomba, ami a fejembe van. Már értem azokat az embereket akik ezt szívják, ha apám nem cseszte volna el ezt az egészet akkor valószínűleg nem lenne ez.
- Hol van? – hallom ahogy lentről üvölt valaki, aki nem más , mint a kedves Justin. Na, nem, ide aztán be nem jön, az ajtóhoz állok és tolom a kezeimmel. A kilincs lenyomódik, de nem engedem, hogy bejöjjön.
- Menj innen! – kiabálok és próbálok minden erőmmel arra koncentrálni, hogy ne lépjen be ide.
- Segíteni akarok, nyisd ki, nem akarok benned kárt okozni! – tudom, hogy komolyan beszél és nincs más választásom, mint hátraállni, mert ahogyan ismerem belöki az ajtót én meg a földön fogok landolni.  – Végre! – felém siet és megölel. – Jól vagy?
- Mit érdekel téged? Minek jöttél ide?
- Katherina! Szerinted normális, hogy füvezel?
- Leszarom, hogy normális e vagy sem, azt tudom, hogy lenyugtat és segít átvészelni ezt a szart , amit te és apám okoztatok! – talán még soha nem éreztem ekkora dühöt, mint most, eljött az a perc, amikor egy kanál vízben megtudnám fojtani.
- Tudod, hogy sajnálom, helyre akarom hozni!
- Ezt már nem lehet, elcseszted! – hátat fordítok neki és próbálom kizárni a hangját, de akaratlanul is bekúsznak a fülembe.
- Tudod, hogy én nem játszottam meg magam!
- Ó, kérlek, fogd már be, csak egy pillanatra! Ide figyelj, de most nagyon, te végig nézted azt ahogyan szenvedek és rettegek, ahogy eltudom felejteni a dolgokat akár egy napra is. Végig tudtad nézni, hogy milyen felhőtlenül örültem a vidám parkba, pedig tudtad, hogy mi volt, s hogy mi lesz! Kurvára megjátszottad magad! Jajj, Kate, te kis naiv lány, úgy is bedőlnél egy ilyen fiúnak, mint Justin Bieber! Vagy mondjam inkább, hogy Drew Bieber? Cseszd meg, egy hazug vagy! – kiviharzok a szobámból, felveszem a cipőmet, elveszem a táskámat a pultról és már a házon kívül vagyok, futok és nem akarom, hogy Justin elkapjon. Átfutok az út túloldalára és a játszótér felé indulok, esni kezd az eső, alig látok valamit de sietek. Már érzem a nyirkos füvet alattam, megfogja a karom és visszahúz, a vizes talajon megcsúszik a lábam és hanyatt vágódok. Segít felállni és egy szót sem szól, száját egyből az enyémre tapasztja, elakarom lökni, de a szívem nem engedi. Hagyom, hogy átkarolja a derekamat, én pedig beletúrok vizes és kócos hajába. Nyelve keringőre hívja az enyém és soha nem volt még ilyen romantikus pillanatom.
- Kérlek ne cuccoz! Ez neked fog ártani!
- De értsd meg, más hogy nem megy! – zokogok és karjaiba borulok, nem bírom. A lábaim remegnek és haza akarok menni. Segít nekem és elvezet a házig, felmegyünk a szobámba ahol átveszek egy nadrágot és pólót. A fiókba nyúlok és kiveszek egy cigit, meggyújtom és Justin azonnal mellettem terem.
- Nem!
- Ne parancsolgass! Nem lesz semmi bajom! – megfordulok és ismét beleszívok, érzem ahogyan testem és agyam kezd ellazulni. Nem hiszem el, hogy csak így tudom elérni azt, hogy figyeljen rám. Kezdem azt érezni, hogy Justin nekem már tényleg több, mint egy barát, ám akkor is egy barom!