XIV.rész - Elrabolva

2013.augusztus 6. (szombat)

Kevinnel úgy pörgünk ezen a mozgalmas szombati délutánon, mint két búgócsiga. Nincs megállás, kicsit nyugtalan vagyok, mert este Drew azt mondta, hogy hív ha végzett, nos azóta se hívott. Amikor én hívtam háromszor akkor ki volt kacsolva, lehet csak elfelejtette azt amit nekem mondott. Ma este elmegyünk bulizni, Pete eljegyezte a barátnőjét akivel már négy éve együtt vannak, ez hatalmas lépés a kapcsolatukban, ezt fogjuk ma este megünnepelni. Nagyon szeretem Esthert-t , aranyos lány és ő igazán szereti Pete-et, még a gimi első évében jöttek össze.

Átveszem az utcai ruhámat és sietek haza, hogy eltudjak készülni, nem gondoltam volna, hogy nyolcig bent kell maradnom. Futok a buszhoz és éppen, hogy , de elérem, szerencsére kevesen vannak, így betudok ülni egy egy személyes helyre. Jelzek, aztán leszállok, egy kicsit sétálok és már nyitom is az ajtót, nagy a sürgés –forgás, ma Esther is velünk készülődik, mikor meglát a nyakamba veti magát.
- Szia, annyira örülök nektek, olyan szép pár vagytok.
- Köszönjük szépen, végre megjöttél, öltözzünk! – berángat a szobámba és kivan rakva az ágyamra három ruha ami közül választhatok. 
- Ezek nem az enyémek.
- Nem baj, hoztam, hagy válogass kedvedre. – elképesztően egy lány, aranyos egy lány, nézem a ruhákat,ám nekem a fekete azonnal megtetszik. Finoman elveszem és a tükör előtt magamhoz rakom, beküld a fürdőbe, lezuhanyozok és gyorsan hajat is mosok, megszárítom a hajam és belebújok a ruhába. Visszamegyek a szobámba és meglátom magam a tükörbe, comb középig ér, csillámos és húzott az anyaga, nagyon szép. Felveszem a fekete magas sarkúm, még is csak egy kivételes alkalomról van szó, Mandy jön a segítségemre, amíg begöndöríti a hajam, addig Esther a sminkét csinálja. Figyelmeztetem Mandy-t, hogy okosan bánjon a sminkkel rajtam, veszi az adást és halvány korrektort rak a szemem alá, kissé karikásak, kapok egy szempilla spirált és az alsó vízvonalamra szem ceruzát, ezt feldobja egy vörös rúzzsal. Felállok és megnézem magam, a rúzs kicsit feltűnő de csodaszép, a színe egy kicsit matt. Segítünk Esther-nek és Mandy-enk, mikor készen állunk a srácok már toporzékolnak, hogy itt vannak a taxik.
- Nagyon csinosak vagytok. – dicsér meg minket Chris és Pete is hasonlóan tesz, elhagyjuk a házat és már az autókban ülünk. Megállunk a szokásos szórakozó hely előtt és kivárjuk a sorunkat, amikor bemegyünk Crish szerint koccintanunk kell és azt mondja, hogy az egész estét ő fogja állni. Én nem akarok beleegyezni de elvesz tőlem a pénzem és azt mondja, hogy otthon adja oda. Durcásan veszem el az italom és úgy döntök, hogy tósztot mondok.
- Nos, örülök, hogy végre megtettétek ezt a nagy lépést, hossz ideje vagytok együtt és mi mind átéltük veletek ezt a szép időszakot. Örülök, hogy  barátaim vagytok! Egészségünkre! – összekoccantjuk a feles poharakat és megisszuk őket, Mandy ezután a táncolók közé vonszol és mozogni kezdünk a zenére.

A gyomrom tartalma gazdagabb lett még pár pohár vodkával és tequilával. Kezdek émelyegni és levegőre van szükségem, Chris kikísér és a falnak dőlünk.
- Mi van a pasiddal?
- Ő nem a pasim.
- Akkor?
- Flegmábban te se kérdezhetnéd! Nem járunk, vagy is nem mondtuk még ki, ő nem az a srác.
- Tudod, Kate, hogy én mit érzek irántad! Nehéz téged látni azzal a sráccal, látni, hogy nevetsz vele és nem velem. Fáj! – keze ökölbe szorul, rá néz aztán elengedi.
- Chris, szerintem ezt mi már megbeszéltük, nekem te az egyik legjobb barátom vagy, nekem csak ti vagytok, ezt jól tudjátok, nem akarom ezt elrontani.
- Nekem ez így nem megy, Kate, könyörgöm! – mondani akarom neki, hogy nem akarom elveszíteni és ő fontos nekem ám akkor két öltönyös alak jelenik meg előttünk.
- Bocsánat. Van tüzetek?
- Nem, mi nem dohányzunk. – mondom neki és visszafordulok Chris felé.
- Te nem Katherina Rider vagy? – rá nézek és tudom, hogy engem keresett, hátrébb lépek és aggódva nézek Chrisre, nem esik le neki a dolog. A pasinak leesik a viselkedésem és felém jön, megfogja a karom és elkezd húzni az autók felé.
- Nem viszitek őt el! – Chris próbál megvédeni de a másik leüti, zokogok és kiabálok, senki nem hall a hangos zenétől, ami kiszűrődik. – Kussolj! – megijedek, nem tudom mit akarnak velem tenni, egy fekete Mercedes áll meg és belöknek a hátsó ülésre, mind a ketten beszállnak mellém és próbálok kiszabadulni, aztán elhomályosodik minden.

Cipelnek, inkább vonszolnak, kinyitom a szeme és egy gyönyörű szép folyosón vagyunk, márvány padló és a falak fehérek, mint ha a Vogue-nál lennék. Bekopognak egy szobába, ahonnan jön a válasz és bevisznek, hatalmas üveg ablakok és egy íróasztal, előtte bőr fotel. Egy férfi ül a székben, nekem háttal, leültetnek én pedig nem tudok megszólalni.
- Itt van a lány, végre sikerült idehozni, nem volt könnyű, ám a kérésének eleget téve nem bántottuk, uram! – mondja az egyik kopasz pasi.
- Rendben, megvárjuk Bieber-t aztán felvilágosítjuk a kisasszonyt. – Bieber? Ez Drew vezeték neve is, nekem valami itt nem stimmel, nem az nem lehet , hogy ő is benne van az elrablásomba. Ismét kopognak és belép egy srác, lehajtott fejjel és kapucniba, ismerem ezt a fekete pulóvert, ez volt JB-n is. Felemeli a fejét leveszi a kapucnit, a szemeim elkerekednek és meglátom Drew arcát, rám néz, aztán a pasira , még mindig háttal van nekünk. – Akkor, uraim kérem álljanak Katherina mögé. – a szék lassan fordulni kezd és kíváncsi vagyok a „főnökre”, meglátom és nagyon ismerősnek tűnik, ám az arcát nem tudom most hová tenni. – Gondolom nem tudod ki vagyok. Nem is baj, régen volt, én viszont úgy ismerlek , mint a tenyeremet, nekem te jelented az egész világot! – miket beszél ez? Mondja meg inkább a nevét.
- Oké, és elmondaná ki a fene maga? és miért vagyok én itt éjszaka ebben az iroda házban? Miért kellett elhurcolni a barátom eljegyzési partijáról? A másik amit kérdezni szeretnék, miért kellett bántani a legjobb barátomat? Na és ami még jobban felháborít arról ne is beszéljünk, hogy ki vagyok akadva, rád Drew! – üvöltök, nagyon ideges vagyok, felállok és megindulok felé, ekkor a két férfi megfogja  akarom és visszaültet.
- Justin-ról beszéljünk később, először bemutatkoznék, mivel nem tudod ki vagyok. – feláll és felém jön, leül mellém és megfogja a két kezem, nem rántom el, pedig el akarom, ám érzek egy furcsa bizsergést. – Én lennék az apád.
- Micsoda? Az nem lehet, apám elhagyott 6 évesen, mondván, hogy szeret!
- Tudom Kate, én vagyok az a szörnyeteg aki képes volt téged elhagyni, aztán feléd sem nézni tizenhárom évig. Sajnálom! Muszáj volt, ezt tennem, a te biztonságod érdekében!
- Aha, oké, leszarom, tudod nekem nagyobb biztonság lett volna ha velem maradsz , leszarom, ha kinyírnak! A kurva életbe is, rohadtul nem tudod mit éltem át, mennyire vágytam egy családra! Te pedig, menj a pokolba! - állok fel és Drew-ra, vagy is Justin-ra mutatok. – Te, végig tudtad, hogy az apám él és még is képes voltál végig hallgatni, hogy utána sírtam! Na és te ki vagy? Csak nem a híres JB? Mert ez az ő pulcsija!
- Kislányom, nyugodj meg!
- Ne merészelj a lányodnak hívni! Nem hozzád beszélek!
- Igen, Katherina, én vagyok JB , vagy is Justin Drew Bieber. Az volt a megbízásom, hogy védjelek meg és mentselek meg azoktól akik apádnak ártani akarnak, ezért mondta Lil, hogy te fontos vagy ebben a városban, ugyan is ebben a városban két nagy maffia van, az egyik apádé. – nem hiszek a fülemnek, Justin hallotta, hogy mennyire féltem JB-től,  vagy is tőle és ezek után is képes volt a szemembe nézni.
- El akarok menni! – kiabálok és az ajtóhoz szaladok, ám az nem nyílik.
- Vezessétek a szobájába! – adja ki apám az utasítást, a két férfi mellém áll és kivezetnek, a folyosón át egy ajtóhoz, kinyitják és megvárják amíg bemegyek, majd rám zárják az ajtót. Nem tagadom, gyönyörű a szoba, hatalmas franciaágy, az egyik fal az egy hatalmas ablak, az ágyam előtt egy hatalmas plazma tévé és hifi, két ajtó nyílik a szobából, a fehér ajtók között van egy nagy szépítkező asztal és az ablak előtt is van egy asztal amin egy csokor tulipán van vázába. Kinyitom az egyik ajtót, egy márvány fürdőszoba tárul elém, hatalmas káddal, átmegyek a másik helyiségben és egy nagy gardrób tárul elém, mindenhol ruhák ezrei és rengeteg cipő, a közepén egy fehér bőr puff. Ez mind szép és jó, ez lenne álmaim szobája, ha nem tartanának fogva, kimegyek és leülök az ágyra, mellettem találok egy dobozt, kinyitom és egy új telefon van benne. Megnézem és mindenki száma benne van, egyből tárcsázom Mandy-t ám először egy hang szól bele, apámé.
- Kit akarsz hívni?
- A barátnőmet.
- Most mér nem, minden hívás előtt engedélyeznem kell a tárcsázást, bemegy hozzád valaki. – leteszi én pedig a készüléket az éjjeli szekrényre teszem, kinyílik az ajtó és Justin jön be, pont ő az akivel semmi kedvem nincs beszélni.
- Mit akarsz? Menj ki!
- Nem, mindent elakarok neked mondani!
- Nem érdekel, átvertél, igaza volt Mandy-nek azzal kapcsolatban, hogy hogyan érzek irántad, pont ezért nem akartam magamnak beismerni, éppen ezért nem bízok az emberekben. Mindenki hazudik!- nem bírom tovább, újra zokogni kezdek, nekem ez sok volt egyszerre, Justin átölel de én ellököm és felpofozom.
- Ezt megérdemeltem, de hallgass végig!
- Nem te hallgass végig! – felállok és összeesek, a szemeim még látják Justin-t aki kiabál, ám a hangját nem hallom, minden elsötétül.