XIII.rész – Magam köré épített vár

2013.augusztus 5. (péntek)

Arra kelek, hogy zihálok és a könnyem potyog, felülök és körbenézek, Drew mellettem fekszik, félmeztelen, derekáig van betakarva, most arra koncentrálnék, hogy milyen izmos a felsőteste, ám most próbálok lenyugodni. Nem emlékszem az álmomra, nem tudom mi zaklathatott fel ennyire, sajnos nem emlékszem. Visszafekszek és próbálok aludni, hamarosan sikerül is.

Érzem, hogy valaki bámul, kinyitom a szemem és Drew édes arca tárul elém, mosolyog és végigsimít arcomon, keze puha és édes nekem ez az érintés. Annyira fura ez az egész, a semmiből az életemben termett és most itt van velem. Olyan furcsa érzések kavarognak bennem, néha megőrjít, rossz értelemben és elfutnék előle, máskor pedig olyan , mint ha egy mesében lennék a megfelelő herceggel. Számomra ez felfoghatatlan, Chris, Pete és Mandy azok az emberek akiket közel engedtem magamhoz és hosszú évek óta taszítom az embereket. Nem akarok még egyszer akkorát csalódni, mint apámba és Sarah-ba. Nem tudok már bízni, a gyermekkori fájdalmam mindennél erősebb és ha valaki iránt érezni kezdek, egyből hátba szúr és eszembe jut, hogy nem lehet bízni az emberekben. Sajnos olyan világban élünk, ahol akár a saját család tagod ellened fordul és olyat tesz , amit maga is megbán, ám van olyan aki nem jut el a megbánásig, elég nehéz folyamat. A megbocsájtás pedig még nehezebb, mai napig nem tudtam megbocsájtani apámnak és Sarah-nak, hogy szó nélkül elmentek és egyik se keres, azt se tudom, hogy mi van velük. Pedig elég hosszú idő telt el, de nagyon nehéz, nem tudom feldolgozni még mindig a történteket.
- Elviszlek reggelizni. – jelenti ki és már ki is szállt az ágyból, megdörzsölöm szemem és én is kikelek, kiválogatom a ruháimat és a fürdőbe megyek. Arcot és fogat mosok, felveszem a fehér neműm, rá a sortot és a fekete rövid ujjút .Felkötöm a hajamat ló farokba aztán elhagyom a helyiséget, Drew már cipőben áll, elteszem a táskába a szokásos dolgokat, felkapom a fekete Vans-em és már kint is vagyunk, a nap lágyan süt, még csak reggel tíz óra körül járhat. Beülünk az autóba és keresünk valami kávézót, bemegyünk , helyet foglalunk, croassan-t és kávét rendelünk. Megint Drew fizet és már egyre kellemetlenebb nekem ez a helyzet.
- Drew, nem akarom, hogy mindig te fizess, engedd , hogy én is állhassak valamit.
- Szó sem lehet róla, amíg velem mész valahova addig szavad sem lehet. – úgy látom, hogy ez a téma felidegesíti , ám nekem akkor is kellemetlen. – Ma dolgozol?
- Nem.

Miután válaszoltam neki felállított és beültetett az autójába, nem tudom merre megyünk csak a part mentén száguldunk, meglátom az óriás kereket és sejtem merre visz. Leparkolunk és kiszállunk, eltátom a számat, itt még nem jártam. A kasszához megyünk és veszünk két belépőt, átlépjük a hatalmas kaput és ujjongok , akár egy kisgyerek.
- Min csodálkozol ennyire Katherina?
- Sosem voltam még vidám parkba.
- Tényleg? Akkor mindenre felülünk. – megfogja a kezem és futva visz a legnagyobb hullám vasúthoz, kurta sínen megy a kocsi, össze – vissza, fel s le, spirálba is megpördül háromszor. A gyomrom görcsbe rándul és megijedek, félelmetes. Vesz két jegyet és beállunk a sorba, három percet várunk és a következő menetbe felférünk, Drew legelőre ül, mert szerinte ezt látnom kell. A fekünk fölül leemelkedik a szerkezet ami a biztonságunkért felel, egy férfi körbe megy és megnézi, hogy mindegyik működik e. Elindulunk és felfelé megyünk, nagyon magasra, oldalra nézek és látni mindent, megfogom Drew kezét és erősen markolom, lefelé megyünk és sikítok, mosolygok, minden bajom van. Most jön a spirál rész, végig üvöltök és végre Drew hangját is meghallom, egész gyorsan végig érünk és leszállunk, feltöltődtem, jó kis adrenalin bomba volt ez nekem. Hatalmas vigyorral az arcomon várom, hogy lejöjjön a lépcsőn és mehessünk tovább. Kézen fogva siettetem a következő ilyenhez, ez a barlang vasút, a végén pedig vízbe érünk.

Nagyon sok mindent kipróbáltunk már és én nem bírok leállni, egy cél lövöldéhez megyünk.
- Lelövöm neked azt a nagy Minnie Mouse-t. – mutat a plüss felé, egyből felcsillan a szemem és nagyon megörülök. Egyből célba talál, mind a három golyóval, úgy csinálta, mint ha tudná hogyan kell. Meglepődök mikor az eladó leveszi az egeret a polcról és a kezembe adja, Drew nyakába ugrok és ölelem. A hónom alá kapom és megyünk tovább, az óriáskeréknél járunk, mikor megkér egy családot, hogy fotózzanak le minket. Átkarolja a vállam és pedig felemelem a nemrég kapott ajándékot és hatalmasat vigyorgok, megköszönjük és felülünk az óriás kerékre. Itt már kicsit nyugodtabb minden, lassan megy és romantikus is, a játék az ölembe a fejem Drew vállán és a kezünket összekulcsoltuk, a térdén pihennek. Tökéletes napnak mondhatom, eddig nem történt semmi rossz és nem is akarom, hogy történjen, szeretnék egy normális és nyugodt napot. Felérünk a tetejére és gyönyörűen hullámzik az óceán, látom ahogy az emberek hírtelen hangya nagyságúvá törpülnek. Nem lehet elmondani, hogy milyen lélegzet elállító látvány ez, még jobban feldob, hogy Drew-val vagyok.

Leérünk és már nincs semmi amire felülhetnénk, kifelé sétálunk és még csak délután négy óra. Visszaülünk a járműbe és látom, hogy nem haza megyünk, hegynek tartunk felfelé, megpillantom a „Hollywood” feliratot és hihetetlen de még itt sem jártam, nem tudom, hogy ezt ő honnan tudhatta.

Felismerem a helyet ahol vagyunk, leparkol és sétálni kezdünk a „Hírességek sétányán” , meglátom a csillagokat és odaszaladok, meglátom Michael Jackson-ét és kérem Drew-t, hogy fotózzon le, megteszi majd én is őt.

A házunk előtt vagyunk mikor Drew-nak csörögni kezd a telefonja, előveszi és ideges lesz mikor meglátja ki hívja.
- Mondjad… Nem most nem érek rá…Intézzétek el nélkülem… Mondom nem érek rá!... A kurva életbe! Rendben, odamegyek. – leteszi a készüléket és értetlenül nézek rá, hajába túr és kiszáll, kisegít engem is. – Ne haragudj de elkell mennem, a barátomnak szüksége van rám. – megrázom a  fejem jelezve, hogy nem baj, magához húz és lágyan lecsap ajkaimra, hevesen faljuk egymást és igen, ennek a tökéletes napnak egy remek befejezése ez. – Ha végeztem hívlak. – és még egyszer megcsókol, beszáll az autóba és elhajt, kábultan állok az ajtóban ami kinyílik.
- Be is jössz vagy csak ott állsz? – kérdezi Chris én pedig csak mosolygok és bemegyek, meglátom Pete-et aki a kanapén ül és barátnőmet aki a polcon kutat.
- Jajj, valaki szerelmes. – Pete hangja olyan , akár egy pláza cicának.
- Azonnal mondj el mindent Katherina! – letámad Mandy és a kanapéra húz. – Mesélj, most!
- Elvitt a vidám parkba, ezt az egeret is tőle kaptam. – mutatom nekik a Minnie Mouse játékomat ami fele akkora, mint én. – Aztán elvitt a „Hollywood” felirathoz és a „Hírességek sétányára”. – ábrándozok és újra lejátszom fejembe a mai napot.
- Te szerelmes vagy Katherina Rose Rider! – mutogat rám akár egy óvodás.
- Fogd be, nem vagyok szerelmes! Tudod milyen vagyok, nekem ez nem megy egyik percről a másikra.
- Ó, te fogd be! 2 hónapja ismered már és mostanában folyton együtt vagytok, ez nem egyik percről a  másikra. – nincs igaza, nem hiszem magam szerelmesnek, Drew nem olyan akivel szerelmesek lehetnénk. Drew-t nem tudom elképzelni úgy, hogy a barátomnak mondja magát és azzal büszkélkedik, hogy már neki igen is Katherina Rose Rider a barátnője. Nem hinném, hogy áradozna arról, hogy mennyire szeret, aki a barátai társaságában elvinne valahova, vagy akinek a családjához elmegyünk egy vasárnapi ebédre. Ő nem az a srác, ő teljesen más, köztünk nincs szerelem , ez inkább valami féle vonzalom , nem is tudom. Azt bevallom, hogy szeretem de nem úgy, szeretem, persze, sokat jelent nekem ám nem úgy , mint egy szerelem akiért megtennél bármit, akit elkísérnél élete utolsó perceiben is, akihez hozzá mész. Nem mondom, hogy még nem képzeltem el, nem tudom milyen érzés szerelmesnek lenni, mivel eddig nem engedtem senkinek és még magamat is megfosztom ettől az érzéstől amire azt mondják, hogy  legszebb , legjobb és egyben a legfájdalmasabb. Nem látom magam, hogy milyen vagyok, ám ők hárman ismernek a legjobban és lehet igazuk van, nem tudom, először le kéne rombolnom a falakat és engednem kéne saját magamnak, hogy érezzek egy fiú iránt, aztán rájöhetek, hogy mit is érzek valójában. Drew az a srác aki kezdi megrepeszteni ezt a falat és elkezdett felhúzni a mélyből, nekem ez nem elég, ennél több kell, hogy a saját váram rám omoljon, ennél sokkal több, nem tudom mi az , ám ha meglesz akkor megfogom tudni.