XII.rész - Hívás

2013. augusztus 4. (csütörtök)

Ez az egy hét rettentő gyorsan eltelt, Drew szinte minden nap velem van, értem jön, vagy elvisz sétálni, ebédelni. Nagyon aranyos fiú és nekem tetszik, főleg az ahogy viselkedik velem, úgy csinál , mint ha a tenyerembe akarná rakni az egész világot, persze én nem ezt akarom. Csak azt szeretném , ha több időt töltenénk együtt, hát ha valami kialakul kettőnk között, nem szeretném elsietni. Ma este Lily- hez a munka társamhoz megyünk egy házibuliba, mert holnap elhagyja Amerikát és Finnországba utazik a vőlegényéhez. Olyan romantikus, egy kontinenssel arrébb van a vőlegénye, három éve együtt vannak és körülbelül csak két havonta tudnak találkozni és még is együtt maradtak és ilyen nagy lépésre szánták el magukat, ez olyan , mint egy tündér mese, az ő számára. Mandy eljön velem, ámbár nekem semmi kedvem menni, sok lesz az ismeretlen ember és bár szeretem Lily-t és elakarok tőle búcsúzni, valahogy még sincs kedvem ehhez a ma estéhez. Barátnőm már lázasan készül és csomagolja a búcsú ajándékainkat. Én az egyik közös képünket adom neki, míg Mandy egy szexi háló ruhát- nem is ő lenne- . Megszólal a telefonom és lázasan rántom ki a nadrágom zsebéből.

„Ma este ott leszek én is.”

Kezemet a szám elé kapom, s már meg is feledkeztem arról, hogy van egy zaklatóm, nem kaptam üzenetet elég rég óta, azt hittem békén hagy, félek, tán bántani akar. Kinyitom az ablakot, hogy bejöjjön egy kis friss levegő, este hétre vagyunk hivatalosak, van még egy óránk, abból húsz perc a busz. Nem kéne kiöltözni, vagy ez nem tudom milyen parti lesz, lehet , hogy elegáns .
- Szia Lily, azt szeretném megtudni, hogy mit kéne felvennem, milyen típusú buli lesz?
- Szia Kate, nem elegáns, inkább ilyen laza cuccba gyere. – mondja én pedig gondolkodom, hogy mit is vehetnék fel.
- Rendben, hétkor ott vagyunk. Puszi.
- Puszi.
Kitárom szekrényem és egy farmer sort mellett döntök és egy fekete pólót veszek fel aminek a háta ki van vágva így melltartó nem is kell. Szerencsére nem lógnak a melleim tehát ezzel nem lesz baj, bár azért egy mellbimbó takarót veszek fel és a fekete balerina cipőmet. Hajamat kivasalom és késznek nyilvánítom magam, Mandy is bejön a szobába és meglepően laza cuccban van, ugyan azt viseli, mint én csak pirosban és neki nincs kivágva a felsője. Smink is alig van rajta, meg vagyok lepve, megdicsérem barátnőm kinézetét és megfogom a kézi táskám, elrakom a  szükséges dolgokat és kisiettünk a buszhoz.

Leszállunk aztán megnézem a telefonomban, hogy mi az utca neve, ugyan is még nem voltam nála. Lily nem a szegény családok közé tartozik, ám nem is kő gazdag, de van pénze. Ezt észre is lehet venni a környékről ahol sétálunk, megtalálom az utcát és elindulunk befelé, nézzük a ház számokat s meg is találjuk a 27-est. Kívülről semmi extra, krém színű ház és előtte egy nagyon szép, magas fekete vaskapu. Becsengetünk és egy berregő hang jelzi, hogy mehetünk, kinyitjuk az ajtót és Lily a bejárat előtt áll nagy mosollyal.
- Sziasztok lányok, már nagyon vártalak titeket! – megölel minket és bevezet, gyönyörű a nappali, fehér falak, benne sötét barna vonalak a plafonig érnek. Minden fehér és gyönyörű, kristály csillár a plafon közepén, hatalmas tér. Mi értünk ide elsőnek, felé sétálok és átnyújtom az ajándékot, Mandy is ezt teszi, megköszöni és megnézi őket. Barátnőm ajándékán felkacag az enyémén pedig meghatódik. – Nagyon fogtok hiányozni! – ismét ölelésben részesülünk és ez tényleg egy gyenge pillanat.

Hamarosan mindenki megérkezik és nem számítottam ennyi emberre, azt mondta, hogy csak páran leszünk, de most már legalább van itt 30 ember. Kimegyünk a kertbe, mert a nappaliban nem lehet megmaradni, hangos a zene és előkerülnek az italok. Engem is kínálnak és elveszek egy vodkát, koccintok Lily-vel, Mandy-vel és már pár ismeretlen fiúval aztán megisszuk. Többet ma nem is szándékozom fogyasztani, maximum vizet, én azt hittem ez nem ilyen buli lesz, azt hittem meghitt baráti kör, na de ez olyan , mint egy gimis buli.
- Drew! – meghallom ezt a nevet Lily szájából látom és már csak azt látom, ahogyan fut felé, majd a nyakába ugrik, arcom pirosodni kezd és féltékenynek érzem magam.
- Nyugalom. – suttogja Mandy, ám egyszerűen nem tudok, hevesen ölelgetik egymást majd elválnak, feszélyezve nézem őket és a szemeimmel ölni tudnék. Drew rám néz és egy mosolyt ejt meg felém, rá mosolygok és elmegyek, hogy felfrissítsem mag, ehhez kell még egy pohárka, lecsúszik az alkohol és most volt nekem elég. olyan , mint ha a zene egyre hangosabb lenne, a fejem lüktet. Átvágok a nappaliban gyülekezőkön és felmegyek az emeletre, benyitok egy szobába ám az foglalt. Tényleg, mint a középiskolában, benyitok egy másikba, az már üres, sötét van én pedig felkapcsolom a lámpát, ahogyan látom ez nem Lily szobája, neki nem lenne fehér fala, neki pink van ha jól tudom. Körülnézek és rájövök, hogy ez a húgáé, látok pár képet a falon és jobban megnézem őket, az egyiken Drew van amint nagyon mosolyognak ketten a kamerába, egy másikon pedig csókolóznak. Rosszul leszek és lekapcsolom a lámpát, kinyitom az erkély ajtót és gondolkodom. Én annyira nem idevaló vagyok, egy bulin vagyok és én egyedül vagyok egy szobába, nem mondanám, hogy nem szeretem néha kiengedni a gőzt, de nekem túl sok itt az ismeretlen ember, ők nem a barátaim és szerintem Lily-é sem. Leülök az ágyra és kopogást hallok, nem szólok semmit, kinyílik az ajtó és Drew lép be.
- Szia. – hangja halk, közelebb jön hozzám és leül mellém. – Mit csinálsz itt? Miért nem lenn bulizol?
- Nem vagyok ide való, kívülállónak érzem magam. Mikor akartad mondani, hogy a barátnőm húga az ex csajod? – lehet kicsit  rázúdítottam a dolgot, de hát ez van.
- Mary-vel körülbelül egy éve voltam együtt, három hónapig, ő nagyon szerelmes volt belém én viszont nem éreztem így, nagyon tetszett nekem, de nem találtam meg benne azt a pluszt ami kellett volna, így szakítottunk.
- A képetek még mindig ott van a falon! – mutatok az említett tárgyra, megrázza a vállát és közelebb ül hozzám.
- Menjél le és érezd jól magad, nem vagy kívülálló, ebben a buliban szerintem te vagy a legszebb, sőt nem csak itt, ha nem mindenhol! Jól kéne magad érezni és nem itt fent gubbasztani!
- Nem szeretnék lemenni! – adom tudtára és remélem most már megértette, aranyos volt amit mondott, de akkor sem megyek le. – Szerintem haza megyek az utolsó busszal. – nézek az órára amit tizenegy húszon-nyolcat mutat.
- Nem , inkább hazaviszlek ha így gondolod, nem engedem meg, hogy buszozz amikor én is itt vagyok.
- Nem kell, jó nekem a tömeg közlekedés, ahhoz vagyok hozzászokva. - kedves, hogy felajánlja de nem szeretném, hogy azt higgye, hogy én a sofőrömnek képzelem őt. Megfogja a kezem és felhúz, kimegyünk az ajtón, le a lépcsőn és ki a házból, meglátom az autóját és kinyitja nekem az autót és szó szerint beültet. Írok egy sms-t Mandy-nek, hogy hazamegyek, beül mellém én pedig megvárom amíg elindítja az autót. – Remélem tudod, hogy ez emberrablásnak minősül.
- Miért lenne az? – húzza fel a szemöldökét.
- Mert akaratom ellenére hoztál el a buliról.
- Elakartál jönni,csak nem az én autómmal és nem nagyon ellenkeztél. – ezt csatát ő nyerte, de a következő az enyém lesz. Megállunk a házunk előtt és kiszállunk, a bejárati ajtóhoz megyek és kinyitom. – Nem hívsz be? – kitárom előtte az ajtót, leveszem a cipőmet és a szobámba megyek. Leülök az ágyra és örülök, hogy csend van és nincsen tömeg a nappaliban. Hátradőlök , elterülök és próbálok kikapcsolni, besüpped az ágy és Drew mellém fekszik. Nem szólunk egymáshoz csak nézzük a plafont, pedig semmi érdekes nincs benne. Felé fordulok és nézem sima bőrét ami most enyhén borostás, ő is felém fordul és magához húz. Megcsókol, finoman kezdi aztán egyre jobban kezd hevesebb lenni. Fölém magasodik és végighúzza kezét jobb oldalamon, megborzongok, ám élvezem, nem hagyja abba tettét inkább egyre csak fokozza. Nem akarom, hogy most történjen meg, ám rettentően kívánom itt és most, megszólal a telefonom és megszakad az idilli pillanat. Felsóhajtok és érte nyúlok, ismeretlen szám, lehet Mandy az.
- Halló?
- Hagyd abba amit csinálsz! Figyellek! – a hang üvölt velem és nem tudom ki az, felsikítok és elejtem a mobilom. Kinézek az ablakon és látom, hogy egy fekete Mercedes áll kint sötétített ablakkal. Elhúzom a függönyt és leülök az ágyra, arcom fehér lesz és az ájulás szélén állok.
- Mi történt? Ki volt az?
- Nem tudom, gondolom hallottad amit mondott, mert nem éppen halkan beszélt. – motyogom és bámulok magam elé, lekell nyugodjak.
- Semmi baj, itt vagyok. – magához húz és a könnyeim potyogni kezdenek, nem hiszem el, hogy már a saját házamban sincs nyugalmam, mindenhol megtalálnak, csak tudnám, hogy miért követnek. Nem vagyok én nagy ember se senki, semmi közöm nincs semmi rosszhoz, nem ártottam soha senkinek, hogy ezt kapjam. Lassan már nem tudok nyugalomban lenni sehol, mert azt kell figyelnem, hogy ki lehet az aki jön utánam. Nem tudom, hogy megakarnak e ölni vagy akármelyik percben elrabolhatnak, talán bántani akarnak vagy információt szeretnének kihúzni belőlem. Én viszont nem tudok semmi olyat ami az ilyen emberek hasznára lenne. Sokkal könnyebb lenne , ha végre békén hagynának és azt tehetném amit szeretnék, oda mennék ahová akarok, kíséret nélkül. Ahogy látom ez egy darabig még nem lesz így, ezek nem fognak rólam leszállni addig amíg meg nem kapják azt amit akarnak.