XI.rész – Váratlan fordulatok

2013. július 25. (szerda)

Reggel idegesen nyomom ki az ébresztőm, kis fejfájással a jobb oldalamra nézek és az ágyam üres. Felülök és még van másfél órám elkészülni és munkába állni, kibújok a takaró alól és kinyitom az ablakot, mert úgy érzem, hogy kell egy kis friss levegő. Átszántok a hajamon a kezemmel és rájövök, hogy nem ebben a ruhában aludtam el, rajtam van a pizsamám és fogalmam sincs, hogy hogyan került rám. Csak is Drew adhatta rám, pír szökik az arcomra ha arra gondolok, hogy ő öltöztetett át, legalább diszkrét volt és a melltartóm rajtam van. Kinyitom szobám ajtaját és érzem a kellemes palacsinta illatát, látom amint Drew forog mindenfelé és süti a finom reggelit. Ez igazán aranyos tőle azt hittem lelépett szó nélkül, felé sétálok és ahogy meglát mosoly szökik arcára.
- Jó reggelt.
- Neked is. – belecsókol hajamba és egyből vörös lesz az arcom.
- Többiek? – megkérdezem, mert senkit nem látok magamon kívül a lakásban.
- Gondolom alszanak, legalább egy órája fent vagyok és senki nem jött ki.
- Basszus, akkor mindjárt jövök csak Chris elfog késni. – ezzel a mondattal ott hagyom és szaladok barátom szobájába, kopogok ám semmi válasz nincs, benyit és látom, hogy még alszik. Odasétálok az ágyához és finom lökdösni kezdem . – Chris, elfogsz késni, háromnegyed kilenc van, fél óra múlva az irodában kell lenned. – erre a mondatomra kipattannak a szemei, arcomra d egy puszit és rohan a fürdőbe.
- Megmentőm vagy Kate. – ahogy kimegyek utána látom, hogy az arcán megdöbbentség tükrözik. – Ez mit keres itt? Itt aludt?
- Ha nagyon tudni akarod, igen és most reggelit készít. – nem tudom miért érdekli őt ez ennyire, tudattam vele, hogy mi csak barátok vagyunk. Nem szól semmit , elmegy a fürdőbe, Drew-hoz sétálok és mondja, hogy üljek le. Megterít nekem és elém rakja a hatalmas palacsinta halmot és önt kávét is.

Miután megesszük, megköszönöm neki kedvességét és elmosogatok. Tudatom vele, hogy el kell menjek lezuhanyozni és amíg öltözöm ezt ő is megteheti. Teszem amit mondok és eltűnők a fürdő helyiségbe, leveszem pizsamám és fehér neműm, felfogom hajamat és a kabinba állok.

Öltözöm, hajamat szebben felfogom, mint ahogy eddig volt, lemosom a tegnapról fennmaradt sminkem és kenek egy kis arckrémet bőrömre. A táskámba elrakom a szokásos dolgokat és beágyazok. Drew visszatér egy alsónadrágban én pedig alig bírom levenni a szemem az izmairól, ám ez kezd kínos lenni. Felöltözik én pedig becsukom az ablakot, Chris már elment így magunk után az ajtót is bezárom. A fekete sportautó a házunk előtt áll, kinyitja az autót én pedig beülök előre, mellettem foglal helyet. Bekötöm magam és bekapcsolom a rádiót, halkan szól, ő pedig elindítja az autót. Az utat mondanom sem kell, hiszen tudja, hogy merre dolgozom. Kezd egy kicsit kínos lenni a csend így gondolom, hogy szóval kéne tartanom.
- Köszönöm, hogy rám adtad a pizsamám és azt is , hogy tegnap átjöttél, meg a reggelit.
- Nincs mit, úgy éreztem, hogy elkell mennem hozzád, hiszen nem válaszoltam sem a hívásaidra sem az üzeneteidre, csak dolgoztam egy fontos projekten. – megbánóan néz rám majd újra az útra, kezét a combomra helyezi, ég a bőröm és nem akarom, hogy elvegye onnan.
- Ma mikor végzel?
- Négykor.
- Az tökéletes, akkor hatra érted megyek, remélem eljössz velem egy bocsánat kérő vacsorára. meglepett , hogy elhívott, de nagyon örülök neki.
- Rendben és mennyire öltözzek ki? Milyen helyre megyünk?
- Öltözz csinosan. – rám kacsint, megállunk és egy arcra puszival köszön el, mosolyok és kiszállok az autóból. Besétálok a munka helyemre és senki nem tudná levakarni a mosolyt az arcomról. Köszönök Kevinnek, átöltözöm és már kezdjük is a reggeli előkészületeket.

Nagyon lassan telik az idő, még van tizenöt percem, de olyan, mint ha már három napja arra várnék, hogy végezzek.  Sűrű napunk volt, nagyon sokan jöttek ebédelni és képzelem mi lesz este, de én akkor már egy étteremben fogok ülni Drew társaságában. Ábrándozásomból Kevin ráz fel, hogy végeztem, intek neki és beszaladok az öltözőbe, a ruhámat a táskámba dobom és átveszem az utcait. Kisietek a helyiségből és távozom, éppen elérem a buszt és tele van, persze, mindenki most végzett a munkában.

Ahogy hazaérek Mandy a tv-t bámulva issza a kávéját.
- Mandy, segíts, Drew elhívott vacsorára és fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel, azt mondta öltözzek csinosan.
- Először is , szia, aztán vegyél levegőt és nyomás a szobámba, tudom mi kell neked. – felpattan és előttem bemegy a szobájába. Leülök az ágyára, a szekrényben kutat és feltúrja a ruháit. Leveszi a vállfáról a fekete testhez simuló fekete koktél ruhát. A két oldalán bőr és az ujjai a könyökömig érnek, átmegyünk az én birodalmamba és kiveszek egy fekete bugyit és pánt nélküli melltartót, tudom, hogy csak ő van itthon, gyorsan lezuhanyozom és törülközőbe a szobámba állok. Felveszek az alsóneműket és a fekete ruhát, gyönyörű és ebben én is annak érzem magam. Van még háromnegyed óránk, Mandy gondolkodik, hogy milyen hajat is csináljon nekem, végül abba maradunk, hogy elől két oldalt hátrafon és kivasaljuk a hosszú hajamat. Sminkelni nem akarok de belevisz a rosszba és korrektort tesz a szemem alá, mert szerinte egy kicsit karikásak. Nem vitatkozom vele , hagyom, hogy csinálja amihez kedve van , fekete szem ceruzát visz fel az alsó és felső vízvonalamra , végül egy szempilla spirállal dobja fel ezt. Nagyon tetszik ez az énem is, ám akkor is amellett maradok, hogy nem sminkelek. Tíz percem van, barátnőm kérésére felveszem a fekete magassarkúm és a kézitáskámba rakok pénzt, kulcsot és a telefonomat. Egy utolsó pillantást vetek magamra a tükörben és csengetnek, barátnőm kiszalad és ajtót nyit, nagy levegőt veszek és kiindulok a szobából. Drew nagyon fess, fekete szmokingban van és egy vörös rózsát tar kezében.
- Szia, szépség, ezt neked hoztam. – felém nyújtja a virágot.
- Köszönöm, ez nagyon szép. – elveszem tőle és gyorsan vázába rakom, elköszönünk Mandytől és kimegyünk az autóhoz, ismét kinyitja az ajtót és beülök. Ne tudom, hogy hová megyünk, de puccos hely lehet , ha mind a kettőnknek így ki kell öltöznie. A part felé megyünk és egy húsz perc autó út után megállunk egy étterem parkolójában, eléggé puccos hely lehet. Ahogy megyünk befele még ajtónálló ember is van aki szmokingban áll. Drew otthagy az ajtónál és a pulthoz megy, gondolom van asztal foglalása. Egy kedvesnek tűnő hölgy egy két személyes asztalhoz vezet minket, a teraszon van, látni lehet a csillagokat és az óceán hullámait. Drew kihúzza nekem a széket én pedig helyet foglalok, a nő a kezünkbe adja az étlapokat és Drew azonnal rendel két vörösbort. Nézem az árakat az ételek mellett és mit ne mondjak, nem merek rendelni, nekem ezek nagyon drágák és nem akarom kifosztani.
- Mit szeretnél enni?
- Nem tudom.
- Ugyan Katherina, válassz bármit, nagyon sok étel van, ne mondd nekem, hogy egyik se tetszik. – az pimasz mosoly megint ott ül az arcán. Kinézek egy ételt ami nem annyira drága, mint a többi, leadjuk a rendelésünket és a hullámokat nézem. Az asztalon lévő kezemre Drew rárakja a sajátját, már is jobban érzem magam. Rápillantok és most teljesen más, olyan ártatlannak néz ki, mint ha angyal lenne, de ismerem a pokoli oldalát, ami megriaszt.

Miután kellemesen megvacsoráztunk és megittuk a borunkat, Drew feláll és fizet, rám adja a zakóját, mert szerinte hűvös van, kezét hátamra teszi és úgy vezet ki az étteremből. A kikövezett úton lesétálunk az óceánhoz, egy mólon megállunk leülünk a szélére, levesszük cipőinket és kicsit kiráz a hideg, a víz hozzáér bőrömhöz.
- Ott van a Göncöl szekér. – felmutat az égre én pedig keresem a szememmel, végül meg is találom.
- Nagyon szép. – nem tudok mit mondani, a sötét égen a csillagok ragyognak, a hullámok hangját lehet hallani, amint mossák a partot. Még ülünk pár percig aztán feláll és nyújtja a kezét, visszavesszük a cipőinket s az autó felé megyünk. Elindulunk az ellenkező irányba, nem tudom most hová mehetünk de már Kalifornia külső részén vagyunk. Egy erdőhöz érünk, kicsit megijedek és gondolkodom merre is lehetünk. Meglátok egy fa házat és egy kis tavat előtte, az autó megáll, ő pedig kiszáll, kinyitja az ajtót és kisegít.
- Mi ez a hely Drew?
- Ez egy kis nyaraló ház, az enyém. – a lélegzetem is eláll, csodálatos, egy lépcső vezet fel a tornáchoz, előveszi a kulcsokat és kitárja a fa ajtót. Felkapcsolja a lámpát és belülről még szebb, egy hatalmas nappalit látok, kandallóval és bőr kanapéval, a kandalló felett egy plazma televízió a falon. Fekete szőnyeg és barna szekrények, nagyon szép, tovább vezet és a konyhától is eláll a szavam, minden olyan új és modern. Egy kis csigalépcsőn felvisz az emeletre, két szoba van és egy fürdő, itt minden annyira drága. – Tetszik?
- Drew, eszméletlen ez a ház, beleszerettem, olyan otthonos. – lemegyünk a földszintre és levesszük a cipőket , leülünk a kanapéra és bekapcsolja a tv-t.
- Hozok még bort aztán nézhetünk valami filmet. – elhagyja a szobát én pedig kényelmesen elhelyezkedem. Visszatér egy boros üveggel és két pohárral. – Tudunk nézni sok filmet, a kis szekrénybe vannak, válassz valamit. – rámutat a komódra ami az ablak alatt van. –kinyitom és nagyon sok DVD tárul elém, horrort semmi képen nem szeretnék nézni. Valami akció film most jó lenne, vagy romantikus, nem tudok választani, végül megakad a szemem egy filmen, amit imádok, még Mandyvel néztük moziba. Kiveszem és a lejátszóhoz sétálok, berakom ő pedig bekapcsolja. – Mit nézünk?
- Getaway, nagyon szeretem ezt a filmet, na meg az az autó ami benne van, az a szürke Shelby GT500 Super Snake. Ha nagyon sok pénzem lenne, megvenném magamnak, bár a városba felesleges. – mosolygok rá szégyenlősen.
- Nem is tudtam, hogy így értesz az autókhoz.
- Nem is, csak ez annyira megtetszett, hogy rákerestem a neten. – egyszerre nevetünk fel és tényleg mókás ez a helyzet. A film elindul mi pedig elhelyezkedünk a kanapén. A film közepe felé Drew mozgolódik mellettem és kezét összekulcsolja az enyémmel. Halvány mosoly jelenik meg arcomon, felé nézek, tekintete azt sugallja, hogy vágyik rám. Megadja magát és száját az enyémre nyomja, egyik kezével a derekamat húzza magához, a másikkal pedig a hajamba túr. Erre a mozdulatára eltátom a számat, ez kapóra jön neki, hiszen így nyelve bejutást nyer a számba. Nyelvünk köröz és keringőzik a másikkal. Feltérdelek és kezeimet nyaka köré kulcsolom, feláll és két lábamat a dereka köré csavarom. A film még megy, ám egyikünket sem izgatja ez túlságosan, nem hagyjuk abba amit elkezdtünk, haladunk felfele a lépcsőn é egyik kezével kinyit egy ajtót aztán érzem, hogy lerak az ágyra, fölém mászik és megtámaszkodik a fejem két oldala mellett. Lehúzom magamra, teste minden súlya rajtam van és élvezem, hogy minden porcikája érint. Kezeimet hátára vezetem és pólóját markolászom, eszembe jut, hogy mit csinálok és kicsit vissza veszek magamból, ezt Drew is észre veszi és abbahagyja nyakam csókolgatását.
- Még nincs itt az ideje. – egy puszit nyom az orromra. – Elmegyek fürdeni. – feláll és kimegy a szobából. Kínosan érzem magam, ha belegondolok abba, hogy megtehettük volna, ha nem térek észhez, hiszen nem vagyunk együtt, alig ismerem. Kiszámíthatatlan fiú és nem akarom akárkinek odaadni magam, nem tagadom, hogy Drew iránt vannak érzéseim, ám nem olyanok amelyekkel úgy érezném, hogy meg kéne tennünk ezt a nagy lépést. Nem akarok egy olyan csapdába beleesni ahonnan nem tudok kijönni.