VII.rész – Ajándék

2013. július 2. (szerda)

Reggel van és igyekszem a munkámban, ahogy általában. Leszállok a buszról és bemegyek az utcánkba, betérek az étterembe és köszöntöm Kevin-t. Hátra sietek, hogy átöltözzek, amikor ezzel készen lettem segítettem lepakolni a székeket az asztalokról, rátettük a terítőket, elhelyeztük rajta a vázákat és kinyitottunk. Mivel nagyon korán van így nincsenek sokan, 1 -2 ember tér be egy reggelire, inkább üzletemberek.

Eljött az ebédidő, tele vagyunk és rohanunk minden felé. Kevesen vagyunk hárman ennyi asztalhoz, de , mint mindent ezt is megoldjuk. Amikor az emberek fele elhagyja a helyet , akkor fellélegzünk és iszunk egy pohár vizet. Nem sokára végzek, hiszen ma csak négyig vagyok, várom már amikor Carl érkezik és elenged haza.
- Kate, mehetsz, megjött Tess. Oda adom most a fizetésed, mert három napig úgy sem találkozunk. – átnyújt egy fehér borítékot amin a nevem szerepel.
- Köszönöm szépen Carl. Jó mulatást! Viszlát! – intek neki és már az öltözőben veszem fel a farmer sortom és a trikómat. Hajamat lófarokba hagyom, táskámat felkapom és elköszönök a munkatársaimtól. Éppen csak, hogy kilépek a helyiségből a telefonom őrül csörgésbe kezd.
- Szia Mandy, kaptam fizetést , odaadom a ruha árát.
- Kate, jött neked egy csomag! Siess haza, kíváncsi vagyok, puszi! – és már le is tette a telefont, furcsának tartottam. Ki küldene nekem ajándékot? Felszállok a buszra és próbálok magamnak egy kis helyet keresni a tömegben, sűrű bocsánatokat hangoztatok. Mennének már beljebb az emberek, mindenki az ajtóban tömörül.

Jelzek, majd leszállok a házunknál, körülnézek és átsietek az úton.
- Haza jöttem! – kiabálok és várom, hogy Mandy megérkezzen.
- Itt van! – szalad felém és kezében a csomag, átnyújtja nekem, a kanapéra helyezem és nézegetem. Kicsit széles, hosszúkás krém színű doboz, ízlésesen egy fehér szalaggal van masni kötve rá.
- Nyisd már ki! – bökdösi a vállam a barátnőm, nagy levegőt veszek és leemelem a tetejét. A lélegzetem is eláll, egy vörös rózsa csokor, eszembe nem jut ki adhatta. Vázába teszem a virágot. – Kate, ez nem minden! – sikoltozza a nevem. Vissza megyek a nappaliba és a dobozba nézek, még egy kisebb ékszeres ládikát tartalmaz, felnyitom és egy arany színű nyaklánc van benne egy szív medállal. – Ott egy üzenet! – komolyan mondom, olyan , mint egy óvodás. Remegő kezekkel a kezembe veszem a papírt és elolvasom sorait.

Kedves Katherina Rider!

Ha ezt olvasod, akkor már az enyém vagy. A virágot csak formalitásból küldtem és, hogy ne ijedj meg. Ám a nyakláncot kötelező hordanod! Az jelképezi, hogy te most már az enyém vagy!

JB.

Kiejtem a papírt a kezemből, s az ütő is megáll bennem egy másodpercre, elkapott, már én is a csapdájába estem. Rémület kapja el testem és a földre rogyok, a zokogás úgy tör ki belőle, mint egy kis gyermekből akitől elvették a játékát. Mandy ijedten kapja fel a levelet a padlóról és többször is elolvassa mire felfogja a dolgot.
- Úr Isten, Kate! – kapja kezét a szája elé és nem tudja mit csináljon.
- Sziasztok, haza jöttem. – ez Chris lesz.
 – Drew! – Mandy nem is törődik vele, s ki mondja nevét a fiúnak akire nagyon haragszom és már egy ideje nem is láttam. Nem tudok megszólalni, kiveszi a táskámból a telefonomat és kikeresi a számát. – Drew! Mandy vagyok…..Igen, siess ide…. Nagy baj van. – már mellettem is van a barátnőm és átkarolja hátulról a nyakam és próbál nyugtatni.

Tíz perc telik el amíg Drew csenget, nekem ezek óráknak tűnnek, rettentően félek és fogalmam sincs, hogy honnan tudhat rólam ennyi mindent ez az ember. Sokkot kapok, még csak megmozdulni sincs erőm, a kanapén ülök és magam elé bámulok. Az agyamba keresek valami olyasmi információt amivel megtudhatok erről az emberről akármit. Sikertelen minden próbálkozásom, nem ismerem őt, csak azt tudom, hogy veszélyes és ő mentett meg a vadállatoktól nemrégiben.
- Hé, mi van? – le guggol elém és rázza a térdem de én csak nézek, kezemben szorongatom az üzenetet és átnyújtom neki. Értelmetlenül néz, aztán elveszi és elolvassa, felnéz rám és olyan, mint ha még mindig nem értené.
- Szerintem sokkot kapott. – mondja halkan Mandy, Drew megfogja a kezemet és felállít. Érintése áramütésként hatol be az ereimbe és egyből észhez térek.
- Honnan tudja a címem? Küldött virágot, és ezt. – nyomom a kezébe a nyakéket.
- Ez csak egy ajándék. – mondja lágy hangon, felhúzott szemöldökkel nézek rá.
- Igen, JB-től, aki egy elvetemült bűnöző! – szól közbe Chris, na jó, itt most lesz nagy vita.
- Nem hiszem, hogy bántani fogja Katherina-t, ha így lenne akkor nem ajándékokat küldene, hanem fenyegető üzeneteket, vagy már elintézte volna, az a srác nem nagyon szokott tétovázni.! – szavai végigfutnak hallójáratomon és be az agyamba. Úr Isten, tehát ez az ember lehet meg fog ölni? Habár, Drew nem tűnik ijedtnek és megvan róla győződve, hogy nem akar bántani. Chris nem válaszol, csak összepréseli egy vonallá ajkát és visszafolytja dühét. Drew-ra nézek megfogom karját és kirángatom hátra a kertbe. Felkészülök arra, hogy elmondom neki mit is gondolok erről az egészről , ám ő közbelép. – Ne félj, nem fog bántani, ígérem. – kezét arcomra simítja, ellököm onnan és neki esek.
- Honnan tudod? Honnan vagy te ebben olyan nagyon biztos? Mától nem mehetek úgy sehova, hogy ne rettegnék ettől az embertől! Félve fogok dolgozni menni, sőt még a munkahelyemen is megtalálhat, ha a címemet tudja akkor az étterem semmiség neki! – hangomat fel sem ismerem, kiabálni szerettem volna, ehelyett inkább nyikorgás jött ki a torkomból. A félelem túluralkodik rajtam és a pánik felhevíti testemet. Szédülök és a fülem sípol, látom, hogy mozog a szája de nem hallom amit mondd. Szó nélkül hagyom ott és a konyhába sietek, töltök egy pohár vizet és megiszom, kicsit jobban érezem magam, de nem sokkal.
- Katherina . – olyan szépen cseng a nevem a szájából. – Megvédelek. – megfogja két kezem és biztatóan néz a szemembe.
- Nem tudsz. – kiveszem két kezem az övéi közül és hátat fordítok neki.
- Minek hívtál ide? Nem is hallgatsz rám, nekem esel, hátat fordítasz! – hangja kétségbeesett, lehet csak az én képzeletem szüleménye.
- Megijedtem, hirtelen cselekedtem! – csúszik ki számon, egy sóhaj hagyja el száját, pár másodperc múlva hallom ahogyan az ajtó csukódik. Szemeimet eláztatják a könnyek, megfordulok és Mandy értetlen tekintetével állok szemben. Pete is megérkezik idő közben, kérdezősködik én pedig már nem bírom tovább, átvágok barátaim között és a szobámba keresek valamiféle menedéket ami megvéd ettől a rossztól, vagy is JB-től. Ilyenkor lenne szükségem a szüleimre, rájuk akik megnyugtatnak, megvédenek. Apura aki most idegesen járkálna fel s alá a nappaliban, anyura aki nyugtatószavakkal ölelne magához, hagyná, hogy kisírjam magam. De nekem ezek nincsenek, ők nem lesznek többé az életem része. Hátradőlök az ágyon és hagyom, hogy sós könnyeim elhagyják szememet és a paplanon érkeznek. Mint ha az idő mellettem állna, az ég dörög és villámlik, az eső jobban zuhog , mint valaha, én pedig a szobámban vagyok, korom sötétben és siratom a szerencsétlen életemet.

Oldalra fordítom fejem és észreveszem, hogy már éjfél is elmúlt. Holnap nem fogok tudni felkelni, ha most nem megyek fürdeni. Felállok és a pizsamámat kiveszem párnám alól, kimegyek szobámból és a fürdőbe sietek. A tükörbe nézek és látom, hogy szemeim pirosak és arcom meggyötört, felfogom egy gumival a hajam és beállok a zuhany kabinba. Megnyitom a vizet és beállítom a tökéletes hőmérsékletre, csak folyatom magamra a meleget és próbálok kikapcsolni, bekenem magam tusfürdővel majd leöblítem. Elzárom a vizet és kilépek a zuhany fülkéből, a törülközőt magam köré tekerve ülök le a szőnyegre. Képes lenne az a szörnyeteg az utcán rám támadni, fényes nappal? Szerintem igen, neki nincsenek határai, egy dolog lebeg a szemei előtt, a bűnözés. Felállok és megmosom fogaimat, felveszem a pizsamámat, kifésülöm a hajamat és elhagyom a helyiséget. Mandyre nézek aki érti a célzást és követ a szobámba. Ahogy becsukja az ajtót, olyan vagyok, mint egy időzített bomba, karjaiba vetem magam és szorosan ölelem magamhoz. Nekem Mandy jelent mindent, ő a legfontosabb személy az életemben, mindig ő lesz nekem az első.
- Figyelj, nyugodj meg és aludjál, holnap nem megyek dolgozni szóval majd felkeltelek és elkísérlek. – simogatja puha hajamat és ringat jobbra-balra , mint a kisgyerekeket,ez megnyugtat. Lecsillapodok, ágyamhoz vezet és megvárja míg magamra húzom a takarót, egy puszit ad az arcomra és már itt sincs. Ő mindig tudja, hogy mit kell mondani, ezért is a legjobb barátnőm.