VI. rész – Követő

2013. június 23. (Hétfő)

Alig aludtam valamit azután, hogy hazaértem, vagy is Drew haza hozott. Végig az üzenetek járnak a  fejembe, az órára nézek és még csak reggel kilenc óra van. Kiszállok az ágyból és gondolom, hogy készítek magamnak valamit reggelire. Kinyitom az ajtót és csak Chris ül a kanapén, nagyon elmerült a televízió bámulásában és ahogy látom még pizsamában van.
- Jó reggelt. Te ma nem mész dolgozni? – kérdezem tőle.
- Szia, de megyek, csak egy óra múlva. Te mikorra mész?
- Ma nem megyek, csak holnap.
- Akkor szabad vagy este? – én csak bólintok egyet kérdésére. – Hatig vagyok az irodában. Nem iszunk meg este valamit? – kérdésétől majdnem kikerekednek a szemeim. – Csak, mint barátok. – vágja rá egyből, ahogy észreveszi a reakciómat.
- Oké. – mosolygok rá, majd a konyha felé megyek, kiveszem a serpenyőt a szekrényből, közben beindítom a vízforralót. Kevés olajat teszek az edénybe, előveszek két tojást és felverem őket. Beleöntöm a serpenyőbe és kevergetni kezdem, amikor már készen van elzárom a gázt, előveszek egy bögrét belerakok egy tea filtert és hozzáöntöm a forró vizet, megízesítem és leülök elfogyasztani a reggelimet.

A nap további részében nem nagyon szándékoztam akármit is csinálni, ezért is gondoltam, hogy lefekszem a kanapéra és tévézek. Kapcsolgatom a csatornákat és keresek valami értelmes adást, ahogy a Disney Channel-re értek azonnal magam mellé helyezem a távkapcsot és érdeklődéssel figyelem a képernyőt. Sokat tudok nevetni rajtuk, szerintem viccesek és engem lekötnek. Érzem ahogyan a szemem elnehezedik és le akar csukódni, én viszont kíváncsi vagyok a sorozat végére. A szeme győz és hatalmába vesz az álomvilág.

Telefonom őrült csörgésére kelek fel és annyira jól aludtam, hogy most legszívesebben széttörném a készüléket. Az asztalra nyúlok és megnézem ki hív, hát persze.
- Szia. – mondja , én csak álmosan nyögök egyet. – Felkeltettelek?
- Igen, semmit nem aludtam miután hazahoztál. Mit akarsz Drew? – talán kicsit túl nyersen kérdezem, de most keltett fel.
- Nem kell ilyennek lenni! Gondoltam, hogy este találkozhatnánk és elmehetnénk valahova beszélgetni.
- Nem, bocsi. Chris már elhívott este, megiszunk valamit. – vágom rá egyből, hiszen nincs kedvem magyarázkodni neki, meg nem is lenne miért.
- Oké. – már csak a pittyegést hallom a vonal túl oldalán. Rám rakta a telefont? Nem értem, hogy mi okból van felháborodva, semmi köze ahhoz, hogy kivel megyek és hová, nem a barátom. Az órát figyelem és látom, hogy nagyon elaludtam, Chris kevesebb, mint húsz perc múlva itt lesz. A szobámba szaladok és kinyitom a szekrényemet. Mit kéne felvennem egy nem randihoz? Nincs sok időm a gondolkodáshoz, nem akarok kiöltözni, mert akkor az egy randi lenne, viszont úgy sem szeretnék kinézni, mint egy ágról szalajtott. Vészesen szorít az idő, hallom ahogy az óra másodperc mutatója kattog. Egy világos farmerre esik a választásom, hozzá egy sötétlila trikót veszek ki a szekrényből és a fekete conversemet keresem. Mikor megtalálom, úgy veszem fel, mint egy őrült, a fürdőbe megyek és felkötöm a hajam, lófarokba, megmosom a fogamat és az arcomat is átöblítem hideg vízzel. Hallom ahogy nyílik az ajtó és kimegyek a fürdőből.
- Egy perc, csak átöltözök. – mondja és már rohan is a szobájába, akkor még maradt egy kis időm, a fekete táskámba belepakolok minden fontos dolgot, fújok magamra egy kevés parfümöt és már kopognak is. Kinyitom az ajtót és Chris áll előttem, farmerba és egy fekete pólóban, elég ritkán látom így. – Mehetünk? – kérdi, én pedig mosolygok, beszállunk az autójába és egy tenger parti bárhoz megyünk. Kinyitja nekem az ajtót én pedig megköszönöm neki, besétálunk a helyiségbe és a teraszra sétálunk, ahonnan láthatjuk a  vizet.
- Mit hozhatok? – áll meg mellettünk egy pincérnő, furcsa ilyen pincéreket látni, hiszen én hozzászoktam az egyenruhához, náluk csak annyi, hogy egy fekete kötény ami eltér a hétköznapi ruhájuktól. Chris rendel egy koktél és én is ugyan azt kérem.
- Te nem vezetsz? – mosolygok rá pimaszul.
- Ne aggódj, tudok vigyázni . – kacsint egyet én pedig felnevetek, egészen kellemes ez a hely, a zene kissé hangos, de még tűrhető, nincsenek olyan részeg emberek akik asztalt borogatnak és még a kilátás is szép. Pár percen belül az italaink az asztalon vannak, belekortyolok és kellemeset csalódok, narancs és citrom színe volt, az alján talán egy kevés pirosat is fellehetett fedezni. Finom, az alkohol ízét csak kicsit lehet érezni, nekem ez tökéletes, nem tervezek illuminált állapotba kerülni. Chris-el teljesen unalmas dolgokról beszélgetünk, a munkáról, az időjárásról és ilyenekről. Kicsit unom már, szerintem erre ő is rájött, mert eléggé feltűnően játszok a szívószállal. – Nem akarlak untatni. – mondja és kicsit kellemetlenül érzem magam, nem akarom megbántani.
- Nem unatkozom, lemehetnénk a partra sétálni vagy valami. – elfogadja ötletem és elindul a pulthoz, hogy fizessen. – Kifizetem az enyém. – mondom mikor visszaér.
- Nem, én hívtalak meg. – kéri, hogy tegyem vissza a tárcámat a táskámba, kimegyünk a  bárból és a partra megyünk. Leveszem cipőmet és kezembe veszem, ő is ezt teszi, érzem ahogyan a selymes,puha homok a lábujjaim közé kúszik s csiklandozza. A víz mellé megyünk és látom, hogy jön egy nagyobb hullám, az óceán sós vize lemossa rólam az arany homokot. Kellemesen langyos, felhajtom nadrágom szárát ameddig csak tudom és lassan a vízbe megyek, hátra pillantok és látom, hogy Chris ajka mosolyra húzódik. Megigéző ez a csend, apró morajt hallani a bárból, ahol nem régen mi is tartózkodtunk. A hullámok hangja hallatszik csupán és a levegő vételem, Chris mellém sétál és érzem ahogyan kezét a hátamra simítja. Nem igazán hoz lázba az érintése, sőt, kicsit zavarba jövök, mert Chris nekem csak barát és nem akarok tőle semmi komolyat. Telefonom csörgése rázott ki a kínos helyzetből, kiveszem a zsebemből és látom, hogy Drew hív, gondolkodom rajta, hogy felvegyem e, végül kinyomtam.
- Ki volt az?
- Senki, nem fontos. Később majd visszahívom. – nem szeretném neki elmondani, hogy Drew hívott, mert tudom, hogy nem nagyon kedveli. Lezárjuk a témát és tovább sétálunk, a lábamat éri a víz és ez megnyugtató. Felhozza a régi dolgokat még a középiskolai időről, vegyes érzéseim támadnak, ugyan is nem voltam mindig közkedvelt személy. A suli „királynői” nem szerettek és én sem őket, nem olyanok voltak, mint én. Ők a csillámos, rózsaszín világukban éltek, míg én a földön, sokat tanultam és mindig kitűnő eredményeim voltak, amikor Sarah néni elhagyott akkor rontottam az átlagomon.

Este tizenegy fele jár az idő, elindulunk haza, beszállunk Christian autójába és nem szólunk egymáshoz, csak halk zene szól a rádióból. A házunkhoz érve megpillantom a fekete sport autót , hát ez tuti nem a mienk. Ahogy mögé állunk a luxus autó ajtaja nyílik és kiszáll belőle. Haja tökéletesen be van állítva, fekete trikót visel, farmerral és fekete sportcipővel. Nem értem, hogy miért jött ide, elkap az ideg és kiszállok a kocsiból.
- Hát te? – fonom össze a karjaim és felhúzom a szemem.
- Azt a kiaszott telefont fel kéne venni! – mondja ingerülten én pedig kitágult szemekkel nézek rá. Chris mellettem áll és figyeli az eseményt.
- Minek kéne felvennem ha te hívsz? – teszem fel eme egyszerű kérdést.
- Mert tudni akarom mi van veled! – hangja még mindig az egekben van és látom amint szeme elsötétül.
- Chris, menj be, elintézem, pár perc. – végigsimítok a fiú karján és mosolyogva biztatom.
- Biztos?
- Igen, menjél. – hessegetem az ajtó felé. – Szóval, Drew nem tudom mit akarsz tőlem vagy, hogy miért követsz.
- Tudni akartam, hogy jól vagy e, meséltél az SMS-ekről és aggódom érted. – lágy hangon szól hozzám és közelebb jön, kezét vállamra helyezi és végigcsúsztatja a karomon, kiráz a hideg és ettől még idegesebb leszek.
- Köszönöm, de hagyj békén! Ha baj lesz akkor majd szólni fogok. Ne kövess, ne hívogass, nincs semmi közünk egymáshoz! Szinte nem is ismerlek! – bunkó voltam, ám őszinte, így talán megérti, megfordulok, nem törődök vele és berontok a házba. A konyha ablakból látom amint tekintetét az égnek emeli és dühösen becsapja az Audi ajtaját, vár egy kicsit majd beindítja és a csikorgó kerekek hangja jelzi, hogy elhagyta a házunkat.