IV.rész – Mint ha nem is ő lenne

2013.június 8. (Vasárnap)

Chris meghívott minket egy jótékonysági bálra, ami ma este lesz. Ahogy felkelek a fürdőbe megyek, megmosom az arcom, kifésülöm a hajam, vissza megyek a szobámba és kinézek az ablakon. Megállapítom, hogy az idő remek, ezért egy rövidnadrágot kapok magamra és egy sima fekete pólót, kimegyek a nappaliba. Szokás szerint, a fiúk néznek valami meccset, Mandy a konyhába van, ahonnan remek illatok szállnak ki.
- Jó reggelt! – adok egy-egy puszit a fiúknak, megölelem barátnőmet s helyet foglalok a széken. Éppen állnék fel, hogy csináljak egy kávét, mikor barátnőm a kezembe nyomja a forró csészét.
- Sietnünk kell! – mondja és lerakja elém a palacsintát , juhar szirup van rajta, Sarah néni is szerette, ám mindig nekem kellett megcsinálni, mert ő sosem ért rá. Bólintok és a villáért nyúlok, betankolom a reggelit és a forró italt is megiszom.
- Finom volt. – mosolygok és berakom a koszos edényeket a mosogatóba, a fürdőszobába megyek, fogat mosok aztán kihozom a táskámat az ágyamról, felkapom a cipőm és már az utcán is vagyunk, Mandyvel.

A plázába jöttünk, ruhát venni, ugyan is nekem semmi ilyen elegáns göncöm sincs, nem szoktam puccos helyekre járni,nem is férne bele a keretembe. Bemegyünk egy alkalmi ruha boltba és nézzük a vállfákra felakasztott ruhákat.
- Válasszunk ki többet, felpróbálod és meglátjuk mennyibe kerül. – súgja barátnőm, együttértően bólintok és le is kapom a sötétkék esélyit . Végigsimítok az anyagokon és azon gondolkozom, hogy bár csak lehetne több ilyen ruhám is, leveszek még négyet és a próbafülkéhez megyek. – Tessék. – adja oda azt a három darabot amit ő választott, betol a kis helyiségbe én pedig levetem az utcai ruhát. A kék ruhával kezdem, nagyon szép de valami nem stimmel vele, megkérdezem barátnőm és ő is nemlegesen válaszol, egy pirosat veszek most fel, ez se tetszik neki, szerinte a piros nem az én színem. A lila sem jött be, a babarózsaszín selyem ruhát öltöm magamra , egyszerűen csodálatos, a teteje selyemből van, az alja kicsit bő és csipkés, a mellrész tetején három sorban fehér kövek voltak. Beleszerettem, kilépek Mandy elé, aki tapsol egyet és azt javasolja, hogy vegyem meg és ne is válogassak tovább. Egy véleményen vagyunk, ezért felhúzom a nadrágom s pólóm, a ruhákat a kezembe veszem és odaadom a nőnek aki a fülkék előtt áll.
- Csak a rózsaszín lesz. – mondom vékonyka hangomon és a kasszához megyünk, megnézem az árát és rájövök, hogy nincs nálam ennyi pénz. – Mandy, visszaviszem, ez túl drága nekem. – húzom el a szám ám barátnőm megállít és azt mondja, hogy majd ő is beszáll amennyivel kell és a következő fizetésemből majd odaadom neki. Kifizetjük a ruhát és hálásan mosolygok barátnőmre. – Nagyon köszönöm, tényleg visszaadom majd. – ölelem meg és hazafelé vesszük az irányt.

Megebédelünk és gondoljuk, hogy berakunk egy filmet, mindenki horrort akart nézni, ám én nem vagyok nagy rajongója. Lehúzzuk a redőnyöket és elhelyezkedünk a nagy kanapén, a film elkezdődik én pedig szorosan fogom a párnát a kezemben.  Nem is tudom mit nézünk, azt hiszem, hogy a „Démonok között” a címe. Nekem már az eleje durvának tűnik, ahogy telnek-múlnak a percek az idegösszeroppanás szélén vagyok, nem féltem ennyire még egy film miatt. A vége fele járhattunk amikor annyira megijedek, hogy felsikítok, mint egy őrült és a mellettem lévőhöz bújok, aki Chris.
- Kapcsoljátok ki. – kiabálok, hallom ahogy tovább megy a film és sikít benne a nő. – Kapcsoljátok már ki. – üvöltök és Chris megrezzen, feláll és kinyomja a filmet, várok pár percet amíg lenyugszom és a konyhába megyek. Kiveszem a mélyhűtőből a mirelit pizzákat és a sütőbe rakom őket.

Megmosom a hajamat és testemet is, kimászok a zuhanyzóból és magamra veszem a köntösömet. A szobámba megyek és megszárítom barna haj koronámat, közben azon jár az agyam, hogy milyen frizurám legyen. Amikor már csont szárazak a hajszálaim, kihúzom a szárítót a konnektorból és leülök az ágyamra. Eszembe jut egy kép , amit az interneten láttam, előkapom a fiókomból a fánkot és a tükör elé állok. Beleteszem a hajamba és áthúzom rajta, elől egy tincset kihúzok és az ujjammal párszor becsavarom, hogy hullámos legyen. Gondolom egy ilyen eseményre nem illik smink nélkül menni, ezért előveszem a nesze szeremből a szempillaspirált és a szem tust. Egy egyenes, vékony vonalat húzok vele a szemhéjamon, várok amíg megszárad aztán a spirált használom. A ruhát is felettem és hozzá a fehér magas sarkút ami szerencsére nem nagyon magam ám kényelmes. Ahogy a tükör előtt állok, végig simítok ruhámon és rájövök  hogy ez annyira nem én vagyok. Inkább hordok laza cuccokat, sminkelni is furcsa volt, nem szoktam hozzá. Nem mondom, hogy nem szívesen élnék úgy, mint a gazdagok, szeretném ha lenne annyi pénzem de csak akkor ha a mostani életem megmaradna hozzá. Jó lenne, ha nem lenne olyan problémám, hogy nem tudok megvenni egy ruhát vagy nem kéne hónap végén azon aggódni, hogy lesz e elég pénzem a részletre a házhoz vagy a telefonszámlámra.  Nem mondom, hogy szegény vagyok, mert nem de örülnék, ha egy kicsivel magasabb lenne a fizetésem. Ahogy ilyen dolgokon tűnődök az éjjeli szekrényemhez sietek és kiveszem belőle a kis dobozkát, felnyitom és megpillantom anyu gyémánt nyakékét,karkötőjét és fülbevalóját. Apu adta nekem mielőtt elment volna, ezt tőle kapta anyu a negyedik házassági évfordulójukra. Óvatosan vettem fel magamra az ékszereket, vigyázva, hogy ne essen semmi baja a  legféltettebb kincseimnek.
- Kész vagy? – kérdezi Mandy az  ajtó túlsó végéről, összeszedem magam és lekapcsolom a villanyt a szobámba, kinyitom az ajtót és Mandy hatalmas mosolyával találom szembe magam.
- Csoda szép! – áll mellé Chris, és sötét barna hajú barátnőm mosolyogva bólint, Pete is megjegyezte, hogy milyen szép hölgyek vannak ma. Taxival mentünk a helyszínre amit Chris fizetett, igen, neki sokkal több pénze van , mint nekünk, mert valami tőzsde cégénél dolgozik, ahol nagyon jó a fizetése, viszont ő nem kérkedik, nem nagy képű, ő a régi Chris, aki mindig is volt. Kiszállunk az autóból és egy palota előtt vagyunk, bemegyünk és Chris bediktálja a nevünket az őrnek, megnézi a lapját és elhúzza a kordont. Sokan vannak, mindenki gyönyörű ruhába és úgy néznek ki, mint akiknek sosincsenek anyagi gondjaik, több pénzük van, mint amennyit én valaha eltudnék képzelni. Egy pincér hoz nekünk pezsgőt, elég ideges vagyok , gyorsan lehúzom az alkoholt és leteszem egy kis asztalra. Lágy hegedű hang szól és ezt zongora kíséri, Chris felkér táncolni én pedig kuncogva elfogadom kezét, az aulába megyünk mi is, ahol a többi ember van. Bal kezemet vállára helyezem, jobbat az ő tenyerébe csúsztatom, a szabad kezét hátamra rakja és lassan táncolunk, miközben beszélgetünk ennek a bálnak a lényegéről. Ahogy fordulunk egyet , kiszúrom az emberek közt Drew-t, feszélyezetten figyel minket és idegesen issza a pezsgőt, intek neki és ezt ő is viszonozza.
- Szóval én nagyra tartom, hogy az árva gyerekekre figyelni kell és jobb bánásmódot kell kapniuk, szebb szobákat és ezt támogatjuk mi mind akik itt vannak. – mondja Chris én pedig mosolyogva figyelek és helyeselem mondandóját. Drew-ra nézek akinek már ég a tekintete az arcomon, szinte villámokat szór szemével felénk, nem értem ezt a fajta viselkedését. Elnézést kérek Christől és ott hagyom egyedül középen, hátranézek rá és értetlenül figyeli lépteimet, felemelem ruhám elejét és gyorsabban szedem lépteimet. Kiérek az épület elé ahol sokan dohányoznak és beszélgetnek, neki támaszkodom a kis erkély rész oldalához és kapkodom a levegőt, valamiért olyan rossz érzés fogott el, ahogyan rám nézett, nem ilyen szokott lenni a tekintete.
- Milyen szép tiszta az ég. – szólal meg mellőlem valaki, felismerem hangját, felnézek rá s ő is rám.
- Miért néztél ránk úgy? – kérdezem tőle ám én magam sem vagyok biztos abban, hogy ez jó ötlet volt.
- Mert veled táncolt!
- Az miért baj? Ő hívott el, a lakótársam és nagyon jó barátom! – suttogom idegesen és már felé fordulok.
- Mert nem velem táncoltál. – mondja egyszerűen és elkap az ideg.
- Mi az Isten bajod van? Eddig nem voltál ilyen, nem mondhatod meg, hogy kivel táncolhatok! Nem csak te létezel! – magam sem hiszem el, hogy ilyeneket mondok egy embernek.
- Igazad van, ne haragudj csak tudod ahogyan nézett rád.
- Hogyan? – most már a hangom nyugodtabb és kíváncsibb.
- Szerelmesen, ahogy rád nézett olyan volt, mint ha veled akarná leélni az életét. – fordul felém és a szeméről semmilyen érzést nem tudok leolvasni, mint ha kavarogna benne több dolog is.
- Badarság, csak barátok vagyunk, már nagyon rég óta! – mondom el neki a véleményem ő pedig egy gúnyos nevetéssel fejezi ki a saját véleményét. – Haza megyek, szia! – indulok le a lépcsőn, fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, telefon sincs nálam, majd valahogy hazajutok.
- Gyalog? – hallom ahogyan jön utánam, bólintok és leérek a lépcső aljára. – Haza viszlek. – fordít maga felé és vészesen közel kerülünk egymáshoz, érzem ahogyan ég az arcom és a karom ahogyan hozzám ér, valamiféle bizsergés fut át rajtam érintése hatására.  Nem tudom, hogy mi ütött belé az előző húsz percben, eléggé felkavart. Mint ha nem is ő lenne, hanem valaki más, nem úgy beszélt és viselkedett ahogyan szokott. Na meg a hülyesége, hogy Chris szerelmes belém, ez már mindennek a teteje, nevetséges! Chris nagyon sok mindent tud rólam, sok mindent megbeszélünk és tudom, hogy soha nem lehetne köztünk semmi, ezzel ő is tisztába van.