II.rész – Változások

2013.június 6. (Péntek)

Nagyon fáj a fejem, de muszáj felkelnem, gyorsan veszek egy forró zuhanyt, felöltözök, összeszedem a cuccaimat és rohanok le a lépcsőn. Elveszek egy almát a pultról és már ott sem vagyok, eléggé késésben vagyok, igen, szokásom késni, mint láthatjátok. Általában minden reggel futok, hogy ne késsek el, de hát ilyen az én természetem. Épp, hogy sikeresen elérem a buszt, leszállok és ismét sprintelek a kis utcáig, befordulok és sajnálattal veszem észre, hogy most nem fogok találkozni Drew-val. Berontok az étterembe és szerencsém, hogy nyitok, mert az összes vendégre a frászt hoztam volna , olyan vagyok, mint egy tank. Intek Kevinnek és Elenának majd öltözni kezdek, begomboltam fehér blúzom, felhúzom a szoknyám cipzárját, felveszem a kis sarkú körömcipőm és kötényem majd segítek előkészülni a mai napra.

Felpakoljuk a székeket az asztalok tetejére, húzós nap volt, tele voltunk ma is. Úgy gondolom, hogy elég későre jár, már fél 1, amint elkészülünk, vissza veszem az utcai ruháim, bezárjuk az ajtókat,lehúzzuk a redőnyöket.
- Kate, elvigyelek? – kérdezi Kevin egy csábos mosollyal az arcán.
- Nem köszönöm, sétálok inkább. – válaszolom, integet és elhajt, elindulok a kis utcából és a főútra kanyarodok, fura nekem este, hogy nincs annyi ember az utcán, mint nappal. Elhaladok a mozi mellett is, aztán ismét egy kis utcába megyek, ez nekem este nem tűnik túl barátságosnak, bevallom félek. Félek a sötéttől és az esti sétáktól egyedül, eléggé parás lány vagyok. 
- Friss hús! – hallom magam elől a szavakat, felnézek és látom ahogyan két férfi közelít, nem olyan barátságos alakok. Veszek egy száznyolcvan fokos fordulatot majd meglátom, hogy ott is áll két férfi, bekerítettek, ha kicsit jobban figyelnék nem lenne ez. Már nagyon közel járnak, ráveszem magam a futásra és előre indulok, úgy gondolom köztük elfutok, sikertelenül, az egyik megfogja a karom és visszaránt.
- Azt hitted mi? – nevetett fel keserűen, nem tudom mit tehetnék, elkezdtem sikoltozni. – Fog be!- kiált rám az egyik nagydarab és befogja a szám, keze büdös és undorító, majdnem elhányom magam. Előttem is áll kettő és mögöttem is, kikell találnom valamit, akárhogyan is próbálok kiszabadulni nem engednek el. Hírtelen gondolok egyet és belerúgok az előttem állóban, felkiált és megfogja a hajam, fáj és éget.
- Te büdös ribanc! – rángatja a hajam és nem enged el.
- Engedj már el te féreg! – próbálom leszedni kezét hajamról, több-kevesebb sikerrel.
- Játszunk egy kicsit! – veszi elő zsebkését, egyből elhallgatok és még a vér is megfagy bennem. – Egy szó és beléd mélyesztem! – elhúzza szemem előtt a pengét , a lámpa fénye megcsillan rajta, a szívem is kihagy egy ütemet,a  rémület átjárja testemet. Megfogják a karomat és behúznak az egyik sikátorba a falnak tolnak és nevetnek, nem értem a férfiaknak ez miért jó, ha kínozhatnak egy ártatlan nőt. – Ez egy olyan játék, hogy kérdezz-felelek. Én kérdezek te meg megválaszolod azt amit tudni akarok. – forgatja ujjai közt a kést, nyelek egyet és bólintok. – Jó kislány, szóval, hol van JB rejtek helye? – egyik kezét megtámasztja a fejem mellett a kőfalon.
- Ne-Nem tudom, hogy ki az a JB! – akadozva beszélek, a gombóc a torkomba nem engedi, hogy normális szavakat formáljak. Tehát ezek szerint olyan ember miatt vagyok itt akit nem ismerek, szuper.
- Na, ne hazudj nekem! Mondd el és elengedünk, van még egy lehetőséged! Mit tudsz JB-ről? – azt se tudom kiről beszél, egyre jobban kezd felidegesíteni, hogy azért tartanak itt, hogy kihúzzanak belőlem valamit miközben én semmiről sem tudok.
- Nem bírod felfogni, hogy nem tudom ki az a JB?! – mondom ki hangosan a „JB” nevet, ekkor egy autó parkol le az utcán és idegesen száll ki a sofőr. Az anyósülésről is kiszáll egy férfi, felénk jönnek, nem látom, hogy kik ők, teljes sötétség van itt.
- Engedd el! – mondja a jobb oldali srác.
- Ez JB, fiúk, futás! – üvölti az előttem álló és a földre lök, beverem a fejem a földbe kicsit homályosan látok, ám kitudom venni , hogy a támadóim elrohannak, aki rájuk szólt elmegy és mondd valamit a mellette lévő fiúnak. Lassan elindul felém és leguggol mellém, megfogja a kezem és segít talpra állítani, kicsit megingok ezért megfog és az autóig visz, beültet és becsatolja az övem. Beül a kormány elé és beindítja az autót, mikor kezd kitisztulni a látásom ránézek és látom, hogy egy fekete ül mellettem.
- Ki vagy? – megijedek és hátrálok az ülésen amennyire csak tudok.
- Tőlem nem kell félned, Lil Twist vagyok. – néz rám majd újra az útra koncentrál. – Mi a neved?
- Katherina. – nem hinném, hogy el kéne árulnom a  teljes nevem, ő se tűnik valami jótevőnek, nem értem, hogy miért mentettek meg.
- Hol laksz? – kérdi, nem mondom meg a pontos címem, inkább pár házzal arrébb kérem, hogy rakjon ki, mikor kiszállok még utánam szól. – Tőlem nem kell félned, én vigyázok rád. – kacsint, becsukom az ajtót és értetlenül állok meg az idegen ház ajtaja előtt, megvárom míg elhajt, amikor kikanyarodott az utcából akkor gyors léptekkel közelítem meg a házunkat. Halkan megyek be és vetem magam az ágyamra, leveszem a ruháimat és átadom magam a forró víznek. „JB” Ez a név járt a fejemben, honnan kéne tudnom, hogy ki az? Fogalmam sincs ilyen nevű emberről és ha ilyen rossz ember akkor nem is akarom, hogy tudjam ki ő, elég volt a hangját hallanom, már attól végig futott rajtam a libabőr, ám volt benne valami ismerős.

-Szia. – köszönök Drew-nak aki ma elhívott ebédelni, egy puszit ad az arcomra majd beülünk az autójába, muszáj valakinek elmondanom a történteket . – Elkell mesélnem valamit. – fordulok felé, kíváncsi tekintettel néz rám én pedig veszek egy nagy levegőt. – Éjszaka amikor jöttem haza a munkahelyemről, megtámadott négy férfi és kérdezgettek engem. – az autó fékez és félre állunk.
- Mit kérdeztek? – kapja felém fejét.
- Hogy hol van valami „JB” rejtek helye és hogy mit tudok róla. – ahogy visszagondolok az éjszakára újra megborzongtam, rettenetes volt.
- Mit mondtál nekik? – kérdezte aggódva.
- Azt, hogy nem tudom, hogy ki ő. Nem is akarom megtudni, biztos egy veszélyes ember lehet, félnék tőle. Aztán megjelent két fickó és az egyik ő volt, a másik hazavitt és azt mondta, hogy ő Lil Twist és ő azért van, hogy vigyázzon rám. – hadartam el gyorsan, nem akarok újra emlékezni , inkább húzok egy vonalat és átlépek rajta. – Tudod mi volt az érdekes? – kérdezem, mire újra rám kapja tekintetét. – Az, hogy én rohadtul ártatlan voltam és fogalmam sincs, hogy miért engem találtak meg ilyen baromsággal. Ha találkoznék azzal a „JB” nevezetű emberrel, szerintem elszaladnék és soha nem néznék vissza, félnék tőle, a támadóim is féltek pedig ők veszélyesek, akkor én, mint egy átlagos lány. Én rettegnék tőle, soha nem akarnám, hogy tudja ki vagyok, inkább elmegyek. – abba hagyom monológomat és Drew-ra nézek , látom az arcán az aggódást, valami nem stimmel. – Baj van? – érintem meg finoman vállát.
- Miért nem szóltál inkább, hogy hozzalak haza vagy akármi? Szörnyű dolog történt veled. – ölelt magához szorosan, nem értem ezt a hírtelen reakció, miért érdekli ennyire, hogy mi van velem?

Mióta megtörtént az eset és elmeséltem Drew-nak azóta változások következtek be, egy hete , hogy tudja és minden nap értem jön ha estig vagyok és azokon az estéken amikor otthon vagyok küldd egy sms-t, hogy nem e vagyok este az utcán. Komolyan nem értem, minek ennyire félteni? Nem  szoktam hozzá, hogy az emberek törődnek velem, csak Mandy-t és a barátaimat érdekli, hogy mi van a velem. A családomról semmit sem tudok, a születésem óta minden megváltozott, nem ismerem a nagyszüleimet, Sarah néni is itt hagyott, a barátaimon kívül nekem nincs senkim.