I.rész – „Drew Bieber”

 2013.június 5. (csütörtök)

-Boldog Szülinapot! – üvöltik kórusba, kinyitom a szemem és a barátaim ugrálnak az ágyon és éneklik a „Happy Birthday” című dalt. Mosolyogva pattantam ki az ágyból és én is ugrálni kezdtem, ma hihetetlenül jó a kedvem, ma töltöm a tizenkilencedik életévemet. Kimegyünk a konyhába ahol már megvan terítve, a fejemre raknak egy koronát, majd megkapom a reggelim. Jól néz ki, palacsinta, ahogy megeszem a reggelim a fiúk egyből kivisznek a nappaliba, majd hozzák a tortámat, leteszik elém majd eltátom a szám, ez a torta valami csodás, egy Oreo csomagolás és biztos Oreós is. Meggyújtják a gyertyákat és kérik, hogy kívánjak valamit, azt kívántam, hogy újra láthassam őt, elfújom az összes égő gyertyát, majd felvágom a tortámat, ahogy sejtettem. Oreo van benne, megköszönöm mindent a barátaimnak, majd kijelentik, hogy elmegyünk venni új ruhát , mert ma este bulizni megyünk. Csak jelentős alkalmakkor bulizunk, csak születésnapokon. Beszaladok a szobámba és felöltözöm, ez az én napom, senki sem ronthatja el,nem hagyom. Egy sima farmer sortot veszek fel és hozzá egy narancssárga trikót, felkapom a sarum és megfésülködöm, fogat mosok, felkapom a táskám és már az előszobában állok. Elmegyünk a  buszmegállóba majd felszállunk a járműre, a pláza előtt megállunk és bemegyünk, a fiúk kinéznek egy boltot és bemegyünk, vesznek két inget amit mi választunk és hozzá két fehér trikót, felkeresünk egy nem drága még is jó minőségű boltot. Mikor megtaláljuk betérünk és a fiúk kutatni kezdenek, rájuk bízzuk magunkat és izgatottan leülünk két székre.
- Ezeket választottuk. – emelnek fel egy vérvörös ruhát és egy feketét. – Ezt neked. – nyújtja felém Pete a vöröset, elcsodálkozom de felpróbálom, mikor felveszem csak ámulok, gyönyörű ruha. Teljesen rám simul, így kiemeli az alakomat, nem vagyok önimádó, de tisztában vagyok azzal, hogy nincs rossz alakom, elég sokat dolgoztam azzal, hogy ne lógjon a hasam és kerek, feszes fenekem legyen. A ruha teteje a mellem vonalán jön végig, ám nincs kint belőle semmim, a mellvonalnál kövek díszítik két sorban és húzott az anyaga. A combom közepéig ér, pont jó, egyből beleszeretek és megnézem az árát. Nem tűnik drágának, visszaöltözöm és látom, hogy Mandy-nek is tetszik a ruha. A kasszához megyünk és fizetünk, hazafele indulunk és felszállunk ismét a buszra.

Elkezdünk készülődni, miután megvacsoráztunk, Mandyt áthívom a szobámba, hogy segítsünk egymásnak,hajat mosunk és lezuhanyozunk, megszárítjuk hajkoronáinkat. Mandy hosszú derékig érő sötét barna haját kivasalom, ő pedig az én mogyoró barna hajamat ami a mellem alá ér, begöndöríti. Feltesz magára egy kevés sminket , míg én csak egy szempillaspirált használok, nem szeretek sminket használni, öregíti a bőrt. Felveszem a fekete balerina cipőmet és készen állva érzem magam, hátra nézek Mandyre aki bólint, a kézbe hordozható kis táskámba belepakolom a  kulcsom, telefonom és a tárcámat. Kisétálunk a nappaliba ahol a fiúk már készen állnak. Jól néznek ki, mivel csak három utcára van a hely, ezért gyalogolunk, úgy érezzük, hogy felesleges pénzt pocsékolni. Miközben sétálunk beszélgetünk sok dologról ami megnevettet, amint odaérünk nem látunk senkit sorba állni így odamegyünk az őrökhöz, megmutatjuk a személyinket és intenek, hogy mehetünk. Tudom már, hogy miért nem állt kint senki, bent tele van az egész hely. A pulthoz mentünk és kértünk egy rövidet, majd még egyet. Úgy éreztem, hogy nekem egyenlőre elég ennyi, nem akarom elpazarolni a pénzem ilyen hülyeségekre, van fontosabb is. Mandy behúz a táncoló emberek közé, páran megnéznek minket és próbálnak leinteni egy táncra, de mi csak tovább megyünk. A zene ritmusára mozgatjuk a csípőnk de csak diszkréten, nem akarunk olyanok lenni, mint az utcasarkon álló lányok.
- Táncolunk? – suttogja egy hang a fülembe, nem tudom mit csináljak, Mandy kacsint ami azt jelenti, hogy helyes, bíztat, hogy menjek vele. Beleegyezek és megfordulok, meglepődtem, ő is épp annyira, mint én, ez Ő. A fiú az utcáról és az étteremből, valóra vált amit kívántam.
- Szia! – próbálom túl kiabálni a zenét.
- Hello, mi járatban? Egyébként jól nézel ki!  –kezét a derekam fölé helyezi, tetszik, hogy nem tapiz le.
- Szülinapom van, és köszönöm!
- Boldog Szülinapot! –simul hozzám, megköszönöm de zavarban is vagyok, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz. Megragadja a karom és a pulthoz visz, kér nekem és magának is, nem akarom elfogadni de kéri, hogy igyak vele a születésnapomon, nagy nehezen bele megyek majd koccintunk és lehúzom a  pohár tartalmát. Ez ma már a harmadik, nem vagyok hozzászokva az alkoholhoz, így kezd beütni. Táncolni akarok, így visszahúzom az emberek közé, kezemet a nyaka köré csavarom, kezét ismét a derekam köré helyezi, majd lassan mozgunk Byoncé  „If  I were  boy” című számára.Nem tudom meddig táncoltunk de különböző zenék, és különböző táncokat táncolunk már egy ideje. Rezeg a telefonom és megnézem. Mandy írt egy üzenetet, miszerint nem találtak, de Pete rosszul volt ezért hazavitték, de Chris visszajön értem. Visszaírok, hogy nem kell majd hazamegyek, még mindig nem tudom a fiú nevét de azt igen, hogy a szemei elbűvölnek és a mosolya is levesz a lábamról.
- Gyere, hazaviszlek. – fogja meg a kezem és kivisz a helyről.
- Nem kell, három utcányira lakom innét, nincs messze.
- Tudod, ez a város nem olyan biztonságos este egy lánynak, engedd meg, hogy akkor elkísérjelek gyalog.
- Az autód? – kérdezem tőle.
- Rendben lesz. - ennyiben hagyja, majd elindulok. – Megtudhatnám a szép hölgy nevét? – állít meg és szembe fordít magával.
- Katherina...Katherina Rider – mosolygok. – Elárulja az úr a nevét? – kuncogok.
- Drew Bieber. – csókol nekem kezet, amitől ismét kuncogni kezdek, kedves embernek tűnik, beszélgettünk egy kicsit majd a házunknál megálltunk. – Nagyon örültem Katherina, látjuk még egymást. – mondja és egy csókot ad orcámra.
- Remélem. – suttogom, meghallja és kacsint felém, fülig érő szájjal megyek a lakásba, Mandy letámad, hogy meséljek el mindent. Elmondtam neki mindent ami történt tegnap és ma, nagyon izgatott volt ő is. Bocsánatot kérve  ment aludni, mert elfáradt, én is fáradt vagyok, bemegyek a szobámba, levetem ruháimat és a szennyesládába dobom, lemosom a kevés sminket, fogat mosok, kifésülöm göndör tincseimet és nevetve dőlök hátra ágyamon. Örülök, hogy találkoztam vele, és szeretnék újra, elbűvölő és kedves fiú. „Drew Bieber” ez a név visszhangzott elmémbe, bebújok a takaró alá és lehajtom fejem a párnára, lehunyom szemeim és megjelenik előttem az alakja. Amint egy farmerba, fekete ingben áll előttem aminek az ujjai felvannak tűrve, tetoválásai lenyűgözőek , ahogyan ő maga is. Az biztos, hogy ez egy emlékezetes születésnap marad a számomra.