XIX.rész - Őrangyal

2013. szeptember 1. (péntek)

Katherina Rider:

Észre sem vettem, hogy elaludtunk, Justin mellettem fekszik és még az igazak álmát alussza. Óvatosan felkeltem, kicsit megfájdult az oldalam, de muszáj lefürdenem. Előveszek pár ruhát a szekrényből és elindulok a fürdőszobába és bezárom az ajtót,  próbálom levenni magamról a ruháimat, nehezen megy de pár perc szenvedés után sikerül. A hajamat felkötöm és előveszek egy törölközőt, lerakom a mosdó kagyló szélére , mivel ha beülök a kádba akkor biztos nem fogok tudni felállni, ezért lezuhanyozok inkább.

Magam köré tekerem a törülközőt és ismét bénázok de megoldottam, fogat mosok,felöltözök és kifésülöm a hajamat. Halkan lépek ki a gőzölgő helyiségből, Justin még nem kelt fel így lemegyek a konyhába. Nem volt kellemes a lépcsőzés, ám ez van, ki kell bírnom, az orvos szerint még egy hét és szerinte teljesen felépülök. Elég korán lehet, mert sehol nincs senki, vagy csak mindenki dolgozik már, az órára nézek és még csak nyolc óra, ezek szerint Mandy biztosan alszik, a többiek meg már elhagyták a házat. Az asztalra teszem az áfonya lekvárt és felteszem főni a vizet a teához, a pirítóba helyezek két kenyeret. Megfordulok és látom, hogy a falat támasztva néz engem, felsikítok, mert azt hittem még alszik.
- Hé, nyugi! Csak én vagyok! – nevet rajtam és én alig bírok nem rá nézni, A felsőtestét nem borítja semmi, a melegítője pedig éppen, hogy takar valamit.  Látom tetoválásait és csodás testét. – Jó reggelt. – lassan közelebb jön és egy finom csókkal köszönt.
- Neked is. Te is kérsz? – kérdezem és elfordulok, mert az arcom biztosan vörös már.

Elpakolunk a mosogatóba és a hűtőbe majd elindulunk a kanapé felé. Bekapcsolom a televíziót és keresek valami értelmes műsort. Egy mese csatornán állok meg, ahol éppen a „Madagaszkár Pingvinjei” megy, ez aztán a felnőtteknek való értelmes műsor.
- Hogy aludtál?
- Egész jól, észre sem vettem, hogy elalszok. – mondom és mosolygok.
- Hát igen, beszéltem hozzád és nem válaszoltál, gondoltam nem keltelek fel,nézni akartam ahogyan alszol. – közelebb jön és kezét a combomra helyezi, kiráz a hideg, bár próbálok ebből semmit sem mutatni. – Tudom, hogy ilyenkor mit érzel. – leheletét érzem az arcomon, felé fordítom a fejemet és vészesen közel vagyunk. Kézével végigsimít a karomon én pedig nem bírok neki ellenállni, megcsókolom és kétségbe esetten szorítom magamhoz. Finoman fogja közre a derekam, nem akar fájdalmat okozni.
- Bocsi, csak éhes vagyok. – Mandy szégyenlős hangja szakít minket félbe. Felé nézünk és én elnevetem magamat, ő még nem tudja, hogy ezt meg kell szoknia. – Öhm, ez kínos kérdés. Most mi a franc van veletek?
- Hát, együtt vagyunk! – olyan büszkén mondja, ez nagyon jól esik és kíváncsi vagyok Mandy reakciójára. Egy pillanatig csendbe marad, aztán sikoltozni kezd és ugrálni.
- Én tudtam, ti egymásért éltek! – lenyugszik és megy a konyhába. Igen, ő többször is mondta, hogy mi mennyire összeillünk meg ilyenek, ám akkor nem hittem neki. Jobb, hogy ez nem előbb következett be, mindennek úgy kellett lennie ahogyan most van, így a tökéletes.
- Mit szeretnél ma csinálni? – felém fordul és megfogja az egyik kezemet.
- Nem tudom, olyat ami nem megerőltető. – mind a ketten nevetünk és ő rám kacsint, tehát már ki is találta, hogy mi lesz a mai program.

Justin hazament pár ruháért, mert azt mondta, hogy addig itt lesz amíg fel nem épülök, mert a gondomat szeretné viselni. Addig én felvettem egy rövid nadrágot és egy fehér pólót, hozzá a piros conversemet. Már kezd esteledni, nem tudom mit akar csinálni, de azt mondta, hogy szerinte nagyon fogom élvezni, hát kíváncsian várom. Kifésültem a hajamat és amikor kilépek a fürdőből Justin éppen akkor pakolja le a táskáját. Mint mindig, most is eszméletlenül néz ki, fekete rövidnadrág, fehér póló és fekete supra cipő, haja tökéletesen be van lőve, akár egy modell.
- Mehetünk?
- Persze, készen vagyok! – megfogja a kezem és elköszönünk a többiektől, segít beszállni az autóba és elindulunk, valahová felfele. Arra még nem nagyon jártam, szóval nem igazán ismerem, inkább a lenti részén vagyok jártas. Csak nézem ahogyan megyünk felfelé , a körbe – körbe utat és a kilátást. A nap mindjárt lemegy, helyét pedig átveszi az ég sötétsége. Látom ahogyan felérünk a tetejére a hegynek és egy parkolóba megyünk, leállítja a motort és kiszállunk. A korlátnak támaszkodom a kezemmel és nézem ahogyan egész Kalifornia elém tárul és lámpa fényekben úszik, a látvány… leírhatatlan és elmondhatatlan. Justinra nézek, a motorháztetőn ül és nézi a tájat, odamegyek hozzá és segít nekem is felülni. Elfekszem a fekete autón és nézem a csillagokat és sötétkék eget.
- Tetszik? – mellém fekszik és fejünket egymás felé fordítjuk.
- Csodálatos, köszönöm, hogy elhoztál ide. – összekulcsoljuk a kezünket és visszatekintek az égboltra. – Nézd! Ott a Göncöl szekér! – ujjammal próbálok oda mutatni ahol én látom.
- Tudod, ez az egész olyan furcsa. Mármint úgy értem, hogy mi, ketten. A sors ezt így akarta, apád engem választott melléd és most nézd meg. Az emberek ezt el sem hinnék ha elmesélnénk nekik, csak az aki átéli velünk.
- Justin, ez hülyén fog hangzani, de én úgy érzem, mint ha te lennél az én őrangyalom. Akármi baj volt, te egyből ott voltál és megmentettél, a jó útra tereltél, megmutattad mi a jó és mi a rossz. Úgy védelmezel, mint egy anya tigris a kölykét, amikor meglőtted azt a férfit miattam, vagy amikor megakartak erőszakolni, te pedig a semmiből ott termettél is elvitettél onnan. Most meg a balesetem után itt ápolsz és mellettem voltál, adtad az erőt, hogy felépüljek. – furcsa ezeket az én számból hallani, mikor én sosem éreztem magam biztonságba, mert nem voltak szüleim és magam kellett elintéznem mindent és kihúzni magamat a bajból, most pedig itt van ő, s minden megváltozott.
- Amikor apád elküldött, hogy meg kell védjelek és amikor megláttalak ott azokkal az állatokkal az első éjszakán, olyan védtelen voltál és tudtam, hogy szükséged lesz rám. Ott eldöntöttem, hogy bármibe is kerüljön, megvédelek! – egyre erősebben szorítja a kezem, felülök és ő is ezt teszi. Nem habozok, azonnal megcsókolóm és a pillangók felélednek, a hideg ráz és megbódít az ajkaival. Nem is tudom, hogy hogyan érezhetek így iránta, az elején rettegtem tőle és utáltam, bár a másik oldalát ismertem meg és az tetszett. Úgy érzem, hogy ő lesz az a fiú akibe belefogok szeretni aztán hatalmasat fogok pofára esni. Nem tudom, majd a sorsunk eldönti, egyenlőre nem tudom neki megmondani, hogy úgy érzem már most beleszerettem, hisz ilyen gyorsan nem lehet, nekem ez új, ilyet még nem éreztem.