XX.rész – Steven Brown

2013. szeptember 10. (vasárnap)

Azon gondolkodtunk egész nap, hogy mit is csinálhatnánk ma. Hosszú elmélkedés után a bowling mellett döntöttünk. Sose játszottam még ilyet, azt mondják könnyű, de biztos vagyok benne, hogy nekem még ez sem fog menni. Felöltözök egy egyszerű ruhába, kifésülöm a hajamat és kimegyek Justin-hoz. Kéz a kézben lesétálunk a lépcsőn és csatlakozunk a barátainkhoz, beülünk a két autóba, én Justin-nal megyek, Pete meg Mandy pedig Chris-el. Megállunk a club előtt és bevárjuk a többieket, bemegyünk majd kérünk egy pályát és elmegyünk a cipőkért. Átveszem, bekötöm és nézem, hogy milyen viccesen is néz ez ki, odasétálunk a pályához és rendelünk italokat. Beállítjuk a gépet, beírjuk a nevünket, leülök, mert én csak harmadiknak megyek. Nézem ahogyan mindenki jól játszik én pedig egy golyót nem fogok tudni megemelni.
- Kate, te jössz! – bök meg Pete.
- Megyek! – felpattanok és a golyók felé megyek, nézegetem és gondolkozom melyik is lenne a jó.
- A kék a te méreted. – hallom meg magam mellől a méz édes hangját. Elveszem azt a színt és segít nekem az ujjaimat belehelyezni. – Ott az a vonal, arra nem léphetsz rá,a mögül kell gurítanod. Kicsit hátrébb mész, neki futsz és lendületből elgurítod. – mondja, én csak bólogatok, mint aki érti. Hátrébb megyek és nagyon koncentrálok , neki sietek ám a golyót nem elgurítom, hanem eldobom, ami elég hangosan ér földet. Mandy hangosan nevetni kezd, s mi is vele együtt.
- Én mondtam, hogy nem tudok ilyet játszani!
- Ne aggódj, megtanítunk! – kacsint rám Pete.
- Jobb leszel, mint bárki más! – Justin a fejemre ad egy puszit, majd ő gurít. Neki jól megy, szépen egyenesen gurít, én meg egyet sem találtam el, mint egy igazi szerencsétlen. Ismét rajtam a sor, a barátom megfogja a derekamat és segít, a tárgy egyenesen halad a cél felé majd tarol.
- Ez az! – ugrok egyet a levegőbe, majd Justin felkap és megpörget. – Sikerült! – kiáltok és mindenki engem néz, zavarba jövök ezért leülök és iszok a fantámból.

A végén persze én lettem az utolsó, de nagyon élveztem! Megbeszéltük, hogy beülünk valahova enni, egy közeli pub-ra gondoltunk. Kerestünk helyet és rendeltünk. A shake megérkezett ám az ételre várni kell, mindenféle téma feljött.
- Aztán most visszamész dolgozni? – kérdezi Mandy és eszembe jut, hogy szólnom kell, hogy felépültem és újra munkába állhatok.
- Igen, azt tervezem. – mosolygok rá.
- De nem járhatsz egyedül haza! – fogja meg a kezemet és keményen néz rám.
- Egyet értek! – áll mellé Chris is, ez is ritka dolog.
- Megértettem! – nevetek fel és érzem, hogy mellette tényleg biztonságba vagyok. Olyan erőt és érzelmeket kapok tőle, amit azelőtt senkitől, amikor mellette vagyok akkor olyan , mint ha lebegnék, minden rossz elszáll és csak ő létezik számomra. Ez olyan, mint valami drog amitől nem tudsz megválni, a szerelem az én drogom amit iránta érzek. Nem gondoltam, hogy valaha is lesznek ilyes fajta érzelmeim, miután a családom mindent kiölt belőlem, de úgy látszik ez Justin-nak sikerült. Megrepesztette a szívem körüli jeget, majd felolvasztotta és elfoglalta a nagy űrt, ami eddig volt. A szürke hétköznapokból, csodálatos napokat varázsolt és újra előhozta az életkedvemet. Rájöttem, hogy az élet egy játék, neked nagyon jó játékosnak kell lenned, harcolni, küzdeni és kitartani, különben vesztettél. Elkell érni mindent amit akarsz és nem szabad meghátrálni, különben az út amit magad mögött hagytál, a semmiért volt.

2013.szeptember 11. (hétfő)

Justin a bal oldalamon vezet és éppen a munka helyemre tartunk, szólok, hogy most már vissza tudok jönni s akár holnaptól munkába állunk. Kiszállok és megvárom amíg a barátom az oldalamra ér, besétálunk és amint meglátnak mosolyogni kezdnek. Köszönünk mindenkinek és kérdezősködni kezdek.
- Történt valami újdonság amíg nem voltam?
- Igen, nem túl jó. Van egy új főnökünk. Egy bunkó pasi! – mondja nekem Amelia és eléggé idegesnek tűnik.
- Mi ez a gyülekezet itt? Nyomás dolgozni! – egy férfi hang jön hátulról és mindenki szétoszlik, csak Amelia, Justin és én maradunk ott. – Maguk?
- Mr. Brown ő itt Katherina Rider, a lány aki kórházban volt. – Amelia szinte remeg, mint ha félne tőle.
- Jó napot! Katherina Rider vagyok. – nyújtom a kezemet.
- Steven Brown, az új főnök.
- Ő pedig Justin Bieber a párom. – Justin is bemutatkozik és nekem már most nem stimmel valami a fickóval. Öltönybe és nyakkendőbe áll, kopasz és talán egy magas a barátommal. Eléggé modortalannak tűnik már most, olyan nagyképűnek. – Azért jöttem, hogy felgyógyultam és most már munkába tudok állni. – mosolygok, ő pedig komor tekintettel néz és zsebre dugja kezeit.
- Értem, jöjjenek az irodámba és megnézzük mikortól tud jönni, kövessenek. – előre megy, mi pedig utána, belépünk és egy teljesen új iroda tárul elénk, a régi olyan kis hangulatos volt, erre meg inkább több pénzt költöttek, mint magára az étteremre. Leül az asztala mögé , előtte helyet foglalunk és előveszi a beosztást, egy darabig nézegeti s gondolkozik. – Szerda, arra az estére kellenél, mert van száz-tizenhárom foglalásunk, egy cég foglalt valami vállalati buli miatt. Négyre kéne jönnöd aztán záráskor haza is mehetsz. – hátradől a nagy bőr székben én pedig bólogatok. – Szabad tudnom, hogy miért volt kórházba? – nem tudom mit is mondhatnék, de Justin megment.
- Autó balesete volt, éppen tartott haza egy szórakozó helyről, mikor egy részeg sofőr bele ment, megrepedt pár bordája és agy rázkódása volt. – mondja határozottan és olyan védelmező még most is.
- Rendben, akkor szerdán várom! Viszont látásra! – kezet fogunk vele, elköszönünk majd elhagyjuk az épületet.
- Ez egy pöcs! – mondja ki Justin amit gondol mikor már az autóban ülünk.
- Hát az, a frászt hozza rám, nagyon fennhordja az orrát!
- Ami a legjobban zavar, az az, hogy nagyon nézegetett téged, nem kellett sok, hogy rá ne szóljak, csak azért nem tettem, hogy ne veszítsd el az állásod! – Nem emlékszem, hogy ilyen lett volna, bár nem nagyon figyeltem, arra koncentráltam, hogy kiismerjem a férfit a mozgásáról és a gesztusairól, de ha Justin mondja akkor elhiszem neki. Eléggé aggasztó, hogy ilyet tesz a főnököm.
- Ne aggódj! Nem lesz baj, úgy is értem jössz, vagy ha te nem tudsz akkor Chris, nem leszek egyedül! – ráteszem a combjára a kezemet és próbálom lenyugtatni. Nem hiszem, hogy a főnökömnek bármi hátsó szándéka lenne velem szemben, csupán mivel férfi végignézett és felmért. Ez szokás a férfiaknál, nem? Hazafelé út eléggé csendesen telik, Justin szeméből süt a düh és az idegesség, ölni tudna most velük! Nem akarom, hogy még ezen is aggódjon, van elég gondja mostanság, nem akarok a terhére lenni. Attól is félek ami most a héten lesz, Justinnak lesz egy nagy ügye, átkell vennie egy szállítmányt ami drogokat és fegyvereket tartalmaz, félek, hogy baja esik. Nem szeretem, hogy ezt a munkát végzi, már ha ezt lehet annak nevezni, az életét kockáztatja, igaz, ettől sok pénze lesz, de sokkal nyugodtabb lennék, ha keresne egy normális állást, nem érdekelne ha keveset fizetnek, de legalább biztonságban tudnám.